GURTNICHAIR

A GURTNICHAIR egy válasz arra, hogyan lehet a személyes történeteink és bútoraink kapcsolatához a designban hozzáadni úgy, hogy az értékeket megtartsuk, de mégis egy mai gondolkodással tegyük ezt.

Így egy olyan bútor létrehozása volt a cél, amely emlékeket idéz fel azzal, hogy egy a nagymama lakásából ismert anyagot használ fel, és ezzel hozzáad Közép-európai identitásunkhoz. A redőnygurtnit, ami annak piros-fehér csíkos változatában terjedt el, a 70-es évektől kezdve nem csak redőnyhúzóként, hanem számos más formában is használták. Volt, akinek szánkóhúzó, bárszekrényajtó-stop, bútorcipelő, öv, kötöző, táskapánt, vagy épp petróleumlámpa kanóc volt. E széleskörű felhasználás miatt pedig ekkoriban minden itt élőnek belevésődött vizuális emlékezetébe a gurtni, és érdemelt ki munkámban egy újfajta felhasználást és ezáltal felidézést is.

A fő szempont a tervezés során az volt, hogy a végleges tárgy az anyagot egy új kontextusba helyezze, és egyfajta magasabb minőséggel párosítsa ellentétben az eddig megszokott felhasználásaitól, ugyanakkor kiemelje a gurtni sajátos tulajdonságait. Erre tesz kísérletet a szövés, mely egyszerre bontja meg az anyag mintázatát, és hoz létre egy újat, ami talán a posztmodern és a memphis népszerű mai vonulatait juttatja eszünkbe. A tény, hogy a szék gurtniból van, tökéletesen tükrözi a régi felhasználók gondolkodását, "a gurtni mindenre jó", ugyanakkor a bútor valamennyi részleténél igyekeztem megtartani azt a tervezői gondolkodást, mely a használattól a gyárthatóságig mindenre kiterjed. Így készültek például a padlóvédő papucsok 3D nyomtatással, szilikon forma készítéssel majd epoxi gyanta öntéssel -ami a gyártásban már fröccsöntött polikarbonát -, és így kaptak az ülőfelületek olyan nyeregformát, ami a lehető legkellemesebbé teszi a használatot. A GURTNICHAIR másfél hónap alatt készült el, 12 méter acélcső és 70 méter redőnygurtni felhasználásával.

A gurtni 8 felhasználási módja

Összesen 32 történet és 12 felhasználás került begyűjtésre

“Ilyennel kötöttük föl a cuccot, amikor apa megtanított cuccot fölkötni az autó tetejére.

Fontos, hogy az ember tudjon jól cuccot fölkötni az autó tetejére.“

Fotók: Neogrády-Kiss Barnabás, Ingrid Helena Pajo

További közreműködők: Barakony Zsófia, Ollé Gellért