TALKY

"In play therapy, toys are like the child's words and play is the child's language." 

(Landreth, 2002)

TALKY egy játékterápiát segítő eszköz, amely a családon belüli sérelmek és tapasztalatok témakörére fókuszál. 

A projektem célcsoportjába azok a gyermekek tartoznak, akiket családon belüli sérelem, konfliktus ért. Fő kérdésem, hogy mit tapasztalhatnak az érintett gyermekek otthonaikban, elsődleges társas környezetükben?  Miként épülnek be az innen kapott minták a gyermek játékába, amely a gyermekkor legfőbb fejlődési tevékenysége? Hogyan segítheti a játékeszköz a családban tapasztalt történések és az ehhez kapcsolódó érzelmek kivetülését és feldolgozását?​

A gyermek érzéseit, szorongásait, megoldásra váró belső konfliktusait képtelen szavakba önteni, és ezek hátráltathatják őt a fejlődésben. A feldolgozásban segítséget nyújtanak neki a játékterápiában alkalmazott szimbolikus és metaforikus elemek. A játékterápia folyamán a gyermekkel közös játék születik, amelyen keresztül képes kommunikálni, így lehetőség adódik megérteni és oldani a benne lévő feszültségeket.

Mindezek értelmében, játékterápia szakterületével együttműködve egy olyan játékeszközt terveztem, amely elíndítja a játékterápiás folyamatot, kapcsolatot teremt a gyermek és a terapeuta között, segíthet a diagnózis felállításában és ez által támogathatja a gyógyulást.​​​​​

A tervezési folyamat kezdetén interjúkat készítettem terapeutákkal a játékterápiás folyamatról és a terápiákon alkalmazott eszközökről. 

Mindemellett, fontosnak véltem megvizsgálni, hogy milyen vizuális képe van a gyermekeknek a "jó" és a "rossz" fogalmáról. Így óvodás korú gyermekeket kértem arra, hogy rajzolják le a "jót" és a "rosszat". A gyermekek rajzai e két ellentétes definícióról  kiindulópontként szolgáltak első vázlataim elkészítéséhez.

Vázlataimban arra törekedtem, hogy olyan "negatív" és "pozitív" érzelmi töltetű elemeket és formaegyütteseket alkossak, amelyek a gyermekek számára is hasonló emóciós értelmezéssel bírnak. 

Prekoncepcióm az volt, hogy a különböző színhatások (meleg - hideg) valamint formák (íves, lekerekített - szögletes) kiválthatnak érzelmi jellemzőket, amint azt a gyermekrajzokból is láthattuk. Feltételezem, hogy a kerekded, íves formákat a gyermekek kedvességhez, hasonló pozitív érzelmekhez társítják, míg a szögleteseket gonoszsághoz, egyéb negatív érzelmekhez.

Elsőként az összerakott figurákat teszteltem. A tesztelés során a gyermekeknek rá kellett mutatniuk egy "kedves" és egy "gonosz" figurára. Ebben a kérdésben a gyermekek validálták prekoncepciómat a "legnegatívabb" és a "legpozitívabb" karakterről.

A második körben a gyermekek feladata az volt, hogy minden kép esetében mondják el, hogy szerintük melyik  a "kedves" és a "gonosz" forma. A képeken lévő formák egyszínűek voltak, azért, hogy ne a szín, hanem a forma vezesse a gyermekek döntéseit. Minden kép esetében a gyermekek túlnyomó többsége a kerekded, íves formákat kedvesnek gondolta, és a szögleteseket gonosznak.

​​​​​A játék formakészlete "pozitív" és "negatív"érzelmi töltetű játékelemeket tartalmaz. E két érzelmi vonzat iránymutatásként szolgált a tervezés során. A tárgyak pontos emóciós értelmezése minden gyermekben másképp képződik le, ezért a tárgyak jelentésköre árnyaltabb ennél.  Az önkifejezésben segítségül szolgálnak a hideg és meleg színek, a lekerekített és szögletes formák, valamint a műanyag eltérő anyaghatásai. 

Mindezekből a gyermekeknek lehetőségük van felépíteni különböző formaegyütteseket, amelyek az elsődleges társas környezetüket, és az ehhez kapcsolódó, számukra fontos tárgyakat, személyeket stb. szimbolizálják. 

​Az eszköz a játékterápiás folyamatban.​

​

​A tárgyak egyszerű és letiszult formai megjelenése teret ad a gyermeki játéknak, hiszen minél egyszerűbb egy forma, annál több értelmezési lehetőséggel bír a gyermek számára. A gyermekek felépíthetnek akár különböző érzelmi töltetű karaktereket, magasságbeli különbségeket, személyek közötti interakciókat vagy állatkaraktereket. 

Mindemellett, a gyermekek által alkotott figurák bábjáték eszközeként is segítik a terapeuta munkáját. Ugyanis, ha a gyermek eljátszik egy báb segítségével egy eseményt a családból, akkor akár olyan dolgokat tud megfogalmazni, amelyre verbálisan képtelen lenne. Ez által megszületik a kapcsolat, a kommunikáció a gyermek és a terpeuta között, így a terapeuta közelebb kerülhet a gyermek lelki világához.​

​​​​​​Az építhetőség mágneses csomópontok által valósul meg. A mágnesek el vannak rejtve az anyagban, de a mágnesek helye meg van jelölve.

A terápiás alkotójáték esetében lényeges szempont a könnyű építhetőség, tekintve az alkotás örömére. A megjelölt illeszkedési pontok  könnyű építhetőséget biztosítanak, így a gyermeknek nincs lehetősége akadályokba ütközni az alkotás során.

​​A játék 3D nyomtatott modelljét gyermekekkel teszteltem. A gyermekek családjaiban megjelentek magasságbeli különbségek, személyek közötti interakciók. Feltételezhető, hogy ki kivel van szoros viszonyban, és az építési sorrend a fontossági sorrend jele. Az családi viszonyok, események mélyebb megértéséhez több terápiás foglalkozás, játék és beszélgetés szükséges. Következtetésképp, az eszköz többszörös terápiás használatot igényel viszont alapvető szerepe lehet a diagnózis felállításában.​

​​A prototípus 3D nyomtatással valamint gyantaöntéssel készült.

Képek a prototípusról.

​

​Formatervező Művész MA Diploma

Témavezető: Koós Pál DLA habil.

Konzulens: Lazsádi Csilla - Gyermekpszichodráma asszisztens, Játék- és drámaterápiában képzett szakember

MOME, 2021

Budapest