A Corvin Rajziskolában készült szakillusztrációs projektem témájául a levegőt választottam, mert különösen inspirált annak láthatatlan, mégis folyamatosan jelenlévő világa.
A levegő nem üres tér, hanem folyamatos mozgásban lévő részecskék csodálatos rendszere. Ezek a részecskék állandó kölcsönhatásban vannak egymással: ütköznek, irányt váltanak, energiát adnak át, miközben láthatatlan, mégis tökéletes összhangban működő rendszert alkotnak. Ez a dinamikus, szinte táncszerű mozgás adta a vizuális világ alapját.
A hangsúly nem pusztán az ismeretterjesztésen van, hanem a láthatatlan jelenségek érzelmi és esztétikai megközelítésén is. A részecskék ütközése így nem csupán fizikai folyamat, hanem egy finom, megindító és csodálatos „tánc”.
