Az alap gondolat az volt, hogy legyen nagyon egyszerű, tiszta és szigorúan fekete-fehér a vizuális megjelenés, hogy a színek csak az emberek és a könyvborítók „felhasználásával” jelenjenek meg, ami még jobban kiemeli az olvasnivalót, a magyar irodalmat. A grafikai és tipográfiai elemek azt az érzetet próbálták előhívni a látogatókból, amikor olvasás közben az ember egy furcsa – akár hipnotikus állapotnak is nevezhető –, más világba kerül.
A figyelemfelkeltés fontos eszköze volt a kettő és a három dimenzió furcsa leképezése. A padlón megjelenő optikai illúzióval provokálva szerettük volna a mozgásban lévő látogatókat megállítani, egy pillanatra kizökkenteni. A figyelem megragadása után, a stand fókuszában már a kiállított könyveké volt a főszerep, ezért ott a grafika visszafogottabb.
Az egyszerű, ritmusos, függőleges vonalak úgy váltak egyre bonyolultabb térgörbévé a talpunk alatt, mint amikor egy szép, hosszú vers olvasása közben, elmerülünk a szavak tempójában vagy a mondatok jelentésében. Remélem, hogy egy lírai mű végigolvasásának katarzisa visszaidéződött, amikor az arra járó megszédült kicsit a szőnyegen.
A 2019-es évben szerényebb költségvetéssel gazdálkodott a CHB, mint a korábbi években, így a legnagyobb kihívást az jelentette, hogyan legyen a stand figyelemfelkeltő, izgalmas és vagány, de mégis nagyon költséghatékony. Az egyedileg épített stand helyett, standard alumíniumvázas rendszert kellett használnunk, ami azért „eléggé" megkötötte a kezünket. A falak elrendezését úgy alakítottuk, hogy a legszükségesebbre csökkentsük a látszó vázprofilok számát. A gazdaságos kivitelezhetőség miatt esett a választás a fekete kontaktfóliából kivágott, oldalfalakon megjelenő grafikákra és tipográfiai elemekre is, hogy az anyagköltség, az esedék és a „festékhasználat” is minimális legyen. A vertikális hangsúlyokra épülő grafika erénye még, hogy valamennyire elrejti, azaz elveszi a hangsúlyt a kényszerűen látszó bordákról. Az egyetlen „luxust” az egyedileg printelt padlószőnyeg jelentette, amelynek rácsozata egyben összeköttetést is adott a falakról induló és leereszkedő betűszáraknak. Ez eredményezte a térérzékelés furcsa játékát a kb. 25 négyzetméteres alapterületen, ami remélem felcsigázta és zavarba ejtette azon látogatókat, akik látták, ráléptek vagy bementek a standra.
Stand: Farkas Anna és Batisz Miklós
Fotók: Stefan Hopf © Collegium Hungaricum Berlin