Goethe „Színtan” című műve megjelenésének 200. évfordulója alkalmából 2010-ben a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága (MATT) nemzetközi pályázatot hirdetett. A GOETHEORIE pályázatra olyan tervezőgrafikai munkákat lehetett benyújtani, amelyek valamilyen módon kötődnek Goethéhez, a színtanhoz vagy a színekhez.
Olyan „analitikus” plakát tervezésén gondolkodtam, amely profán módon „csupán” magát a könyvet, annak eredeti szövegét jeleníti meg – egy új tervezőgrafikai irányzat, az úgynevezett információs grafika eszközeivel. Ezzel az újfajta grafikai látásmóddal kívántam ötvözni a klasszikus tipográfia elemeit.
A plakát alapjaként Goethe eredeti német szövegét egy spirálvonalra írtam fel. Ezt követte a szöveg matematikai elemzése és egyszerű adatokká alakítása: hány karaktert, illetve szót tartalmaz a mű, melyik színt hányszor említi a szerző, mekkora a szövegráírással létrejött spirálvonal hossza és hasonlók. Végül e sajátos statisztikai vizsgálódás eredményét igyekeztem vizualizálni, láthatóvá tenni. Izgalmas játék volt annak kutatása, miként jeleníthető meg egyetlen lapon egy tudományos mű teljes szövegkorpusza.
Az így létrejött plakátpár első, a teljes szöveget megjelenítő darabján a színek nevének megjelenésekor a megfelelő színt kapta az adott szó, így egy újabb vizuális réteg került a szöveg képi (spirális) megjelenítésére. A teljes könyvet próbáltam meg ezzel láthatóvá tenni: a tipográfia eszközei mellett a színek vonatkozásában is. A második plakáton már csak a színek leíró szavak jelennek meg, egyfajta szokatlan, némiképp tán zavarba ejtő, ám önmagában is érdekes látványként. Ez a plakát a könyv szerkezetének, „színritmusának” színes ábrázolása.