Klimo

„Új könyvtár virul itt, tele rendbe rakott tudománnyal.
S fontos, hogy mindent nyitva találsz odabent.”

(Faludi Ferenc: Klimo György könyvtára)

"A Pécsi Püspöki Könyvtárat, a Pécsi Tudományegyetem Könyvtárának közvetlen jogelődjét Klimo György pécsi püspök (1751-1777) alapította meg 1774-ben, és tette nyilvánossá mindenki „közhasznára”, Magyarországon elsőként. A könyvtár eredeti helye a püspöki palota dél-nyugati szárnya volt. A püspök tervei szerint újra akarta alapítani az 1367 és 1543 között Pécsett működő egyetemet, s könyvgyűjteményét is ennek jegyében alakította ki. Ezt mutatta a könyvtár gyűjtőköre is, hiszen megtalálhatóak voltak itt a 18. századig létrejövő összes tudományág alapvető kötetei: a teológia, az orvostudomány és a jogtudomány mellett a történelem és segédtudományai, a természettudományok, nyelvészet, valamint az irodalomtudomány jelesei is.

Az egykorú és a múlt századi források újfent hangsúlyozzák a könyvtár nyilvános, mindenki számára hozzáférhető jellegét. A Klimo által kőbe vésetett latin nyelvű könyvtárhasználati szabályzat 1774-ből való, s tartalma szerint csak háromféle ember nem léphetett be a könyvtárba: az „idiota”, vagyis a tanulatlan, írástudatlan ember, a „famulus iners”, mai szóval közveszélyes munkakerülő, s végül a „fabulator”, a fecsegő. Tehát szó sem volt semmiféle megkülönböztetésről, korlátozásról, amely az egyes könyvtárhasználók vagyoni helyzetére vagy társadalmi hovatartozására utalt volna. Csak a műveltséggel, a kultúrával való elkötelezettség és a jólneveltség hiánya volt tehát kizáró tényező a püspök szemében, amely akkoriban igen haladó szellemű magatartás volt."

Forrás: PTE Egyetemi Könyvtár honlapja

„A könyvtár küszöbét titkon át ne lépd. A polcokhoz ne nyúlj. Kérd a könyvet, amelyet olvasni óhajtasz. Használd azt, de őrizd meg tisztán, ne rongáld hasogatással, szurkálással, sem jeleket bele ne rójj. Könyvjelzőt belehelyezned és bármit kijegyezned szabad. Másolván a könyvre ne könyökölj, papirost se tégy reá és jó messze, jobb felől tartsd a tintát meg a porzót. Ostoba, üres fecsegő maradj távol. Csendben légy, hangos olvasással másokat ne zavarj. Elmenvén a könyvet csukd be. A kicsit add vissza a felügyelőnek, a nagyot reá bízva hagyd az asztalon. Fizetned semmit sem kell. Gazdagabban távozz, térj vissza gyakrabban!”

(Fényes Miklós fordítása)