Munkám során az a geometrikus absztrakt világ foglalkoztat, amely a 20. századi festészetben vette kezdetét. Kazimir Malevics a valós tárgyivilághoz való szuprematista felfogását veszem alapul, melynek lényegét talán a következő általa írt sorok foglalnak össze a legjobban:
,, A szuprematizmus nem egy új érzékelési világot teremtett, hanem új, közvetlen ábrázolását az érzékenység világának általános értelmében. A négyszög új figurák átalakítására átalakul s ezek elemei ilyen vagy olyan módszer szerint állnak össze, az ihlető érzékenység szabályai szerint. Ha egy olyan régi oszlopot szemlélünk, melynek semmiféle jelentősége nincs az épület szempontjából, felfedezhetjük benne a tiszta szenzibilitás formáját. Nem úgy tekintjük többé, mint építészeti szükségességet, hanem mint műalkotást.”
Diplomamunkámban ehhez hasonlóan átértelmezek létező objektumokat. Különböző műhelyekből olyan tárgyakat gyűjtök össze, melyeket alkotójuk elkezdett, de valamilyenfajta elégedetlenségből fakadóan félbehagyott, selejtesnek ítélt, ám kidobás helyett céltalanul porosodik egy polcon vagy padláson. Ezeket saját környezetükből kiemelve, műtermi körülmények között új kontextusba helyezek, ami által új értelmet kölcsönzök nekik. A köréjük épített környezetbe beleolvadva, annak részesévé válva az elkészült kép összessége egy absztrakt látványt nyújt befogadójának, lehetőséget adva arra, hogy Malevicshoz hasonlóan szabadon elvonatkoztassunk az adott tárgytól.
