Mestermunkám célja tervezői felelősségvállalás kifejtése volt, az adaptivitás kulcsfontosságú szerepének megvilágításán keresztül. Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, alkotásaink miként formálják, s idézik mindenkori kultúránkat. Azonban a design kulturális szemszögből való megközelítését immár nem a stílusjegyekben, mindinkább a tervezői attitűdben vélem felfedezni.
Kutatásom során a karakter kialakulásának fő meghatározóját a tervezőben, illetve annak tervezésmódszertanában fedeztem fel. A karakter születését a kontextusra való reflektálásból gyökereztetem, mely által az alkotás kulturálisan reprezentatív jelenséggé válhat.
A gondolat gyakorlatba való ültetéseként, az adaptációs tervezői metódus reprezentálására egy kulturálisan releváns épületbe terveztem ülőbútort. A választott helyszín a Magyar Zene Háza, mely keretet adott a tér-, bútor,- és ember közti kölcsönhatás vizsgálatára. Az épület koncepciója az épített környezet és a természet kapcsolata. Az általam tervezett székkel hidat kívánok létrehozni a felhasználó számára e két pont között.