Te és én. Köztünk az és viszont...

A Te és én. Köztünk az és viszont … című diplomamunkám egy egyéni narratívát tartalmazó installáció (6 csokoládé szitanyomatból és 3 direktöntvényből áll), mely fókuszában események, emberek és tárgyak prezentálják a test és emlék kapcsolatát. Az időről időre felbukkanó emlékek összegyűjtése több hónap eredménye, mivel ezek a foszlányok nem tudatosan felidézhetőek. Általánosan megvizsgáltam, és leírtam spontán feltörő emlékek után a környezetemben élő emberekhez és tárgyakhoz fűződő kapcsolódási pontjaimat. Majd feltettem magamnak a kérdést, melyek azok a pillanatok, amik nem csak rám vonatkozhatnak? A felidézés az egyéni érzékelésre és emlékezetre erőteljes hatással bír. A létrejövő pillanat ebben a tekintetben az emlékek kivetülését és a testi kontaktusokat jelzi. Generálhatja a lokalizációs pontokat, aminek érintésével feltárható a történet. Ennek hatására választottam a legegyértelműbb tapasztalati forrást, az érintést. kéz önmagában nem csak egy motívum és a kapcsolat megteremtője. A kéz a test része, szerepe van a felfedezésben és a megismerésben. Talán a legkiválóbb eszköz mellyel, megérthetjük és megtanulhatjuk, hogyan vagyunk képesek az elfeledett, homályban lévő emlékeket előhívni. A kéz motívuma mellett, a csokoládé festék anyagként való alkalmazása hordozza magában a kettősséget. Egyszerre válik tünékenyé és maradandóvá, mint ahogyan az érintések nyomot hagynak a testen. Végezetül a csokoládé segíti az érzékszervi ingerekhez kapcsolódó emlékek és érzések mélyebb megértését a testemlékezet dinamikájával kapcsolatban. Közelebb hajolva a műhöz pedig, körbe vesz az atmoszféra, melyet a csokoládé illata teremt. 

A megvalósítás folyamata: A Te és én. Köztünk az és viszont … című diplomamunka létrejötte hosszú, többrétegű kutatási és alkotói folyamat eredménye. Az installációt megelőzően egy közel fél éves elméleti és önreflexív kutatás zajlott, amelynek során az emlékek működését, a testemlékezet jelenségét, valamint a spontán módon felbukkanó emléktöredékek természetét vizsgáltam. Ez az időszak az emlékek feltárásáról, rögzítéséről és értelmezéséről szólt, melyek nem tudatos felidézés útján, hanem érzékszervi tapasztalatok és testi érzetek mentén váltak hozzáférhetővé. A folyamat során naplószerű megfigyelések, leírások és vizuális jegyzetek segítették az egyéni narratíva kialakulását. A munka anyaghasználatának előkészítése szintén hosszabb időt vett igénybe. A csokoládé mint festékanyag alkalmazását másfél évig tartó kísérletezés előzte meg, amely a diplomamunka évében is folytatódott. Ez a kutatás az anyag fizikai tulajdonságaira, viselkedésére, időbeli változásaira és érzékszervi hatásaira irányult. A csokoládé instabil, mégis nyomot hagyó természete párhuzamba állítható az érintések és emlékek működésével: egyszerre hordozza a mulandóság és a rögzülés lehetőségét. Az installáció konkrét megvalósítása során az elméleti kutatás, az emléktöredékek rendszerezése és az anyagkísérletek egymással párhuzamosan haladtak. A hat csokoládé szitanyomat és a három direktöntvény nem lezárt eredmények, hanem egy hosszú folyamat pillanatnyi lenyomatai. A munkafolyamat során az alkotás nem csupán tárgyként, hanem testi tapasztalatként is értelmeződött, ahol az anyaggal való közvetlen fizikai kapcsolat tovább mélyítette az emlékekhez és az érzékeléshez fűződő viszonyomat. 

Készült a Magyar Képzőművészeti Egyetemen.  
Készítés éve: 2025