Michael Ende: A Végtelen Történet

BA Diploma projekt 2016

Alkalmazott Művészeti Intézet I Sopron

Témavezető: Vida Győző

A könyvtervezést azzal kezdtem, hogy megfogalmaztam magamnak, miről szól, mit jelent számomra. Csupa ellentétpár jutott eszembe: modern és archaikus, személyes és kollektív, fikció és valóság, kint és bent… Ezért olyan nyelvet akartam találni, ami mai de ősi is, az enyém, de másoknak is érthető és élvezhető.

A könyvben számtalan kultúrából, mítoszból, meséből ismerős szereplővel és helyszínnel találkozunk. Olyan szimbólumokat, motívumokat használ, ami a legtöbb ember számára jelent valamit. Ezek általában megtartanak valamennyit az ismert karakterükből, de át is értelmeződnek, új tulajdonságokkal, esetleg funkcióval is felruházódnak. Ezt szerettem volna vizuálisan is alátámasztani, ezért az illusztrációmban sokféle kultúrából és korból használtam elemeket: például ókori görög, egyiptomi, gótikus, törzsi, iszlám mintákat, motívumokat, tárgyakat, tájakat és épületelemeket. Ezeket próbáltam úgy megjeleníteni, hogy ahogy a regényben is, kapjanak egy közös ízt, amitől a különbözőségük ellenére egységessé tudnak válni.

Célom volt az is, hogy visszaadjam azt a gazdagságot, ami a könyvet jellemzi. Ezért választottam ezt a sűrűn átszőtt, burjánzó, textúrákból épülő struktúrát. A tollrajzokat digitálisan színeztem, mert úgy éreztem, az így létrejövő homogén felületek szépen egészítik ki a kézzel készült rajzokat.

Az illusztrációkhoz kialakítottam egy grid rendszert, mert a sokféleségük miatt az egységes technika nem fogta kellőképpen össze őket. A rendszert a könyv tipográfiai oldaltervével együtt alakítottam ki, így az illusztrációk harmonikusan simulnak a könyvbe.

A felületek textúrájának kikísérletezésével nagyon sokat foglalkoztam. Addig próbálgattam, finomítottam őket, míg olyan felületek jöttek létre, amiket elég kifejezőnek éreztem. A kompozíciókat úgy alakítottam ki, hogy a különböző felületek szépen működjenek együtt. Minden képnél meg kellett találnom a mintás és az üres felületek megfelelő arányát.

Az illusztrációimban sokat játszottam a térrel. A térbeli és sík felületek egymás mellé helyezése furcsa szürreális hatást eredményezett. Olyan lehetetlen látványok jöttek létre, amik valótlanságuk ellenére felismerhetőek és érthetőek. Ezzel a valós és a fikció közötti imbolygás érzését szerettem volna kelteni.

Minden fejezethez egy teljes oldalas illusztráció tartozik, amihez a könyv szerkezetéből adódóan az abc egy betűje van rendelve. A fejezetekhez egy-egy színt társítottam és csak annak a tónusváltozataival színeztem, ezzel is a regény mozaikosságát és az egyes fejezetek sajátos, önálló atmoszféráját szerettem volna hangsúlyozni.

A fejezet elején található betűkhöz a kenyérszöveghez is használt Franziska betűtípus karaktereit rajzoltam meg kézzel és a hozzájuk tartozó illusztrációból kiemelt textúrával kereteztem őket.

„Rézszínű selyem volt a kötése, csillogott, ahogy ide-oda forgatta. Gyorsan átlapozta, és látta, hogy a könyvet két különböző színben nyomták. Képek, úgy találta, nem voltak benne, csak csodaszép, nagy kezdőbetűk. Mikor a kötést még egyszer alaposabban megnézte, két kígyót fedezett fel rajta, egy világosat és egy sötétet, melyek, egymás farkába harapva, ovális alakot képeztek. És ebben az ovális keretben furcsán összefonódott betűkkel ez a cím állt: A Végtelen Történet.”

Így írja le a Végtelen Történet A Végtelen Történetet. Ezt nem vettem szó szerint, de teljesen figyelmen kívül sem akartam hagyni. Egy modern kódexet hatását szerettem volna kelteni, ezért egy nagyon archaikus könyvtípusból, a kopt kódexből indultam ki, és értelmeztem át modern anyaghasználattal és leegyszerüsített formavilággal.

A rézszínű kötést mély narancssárga színnel idéztem meg. A könyv külsejére nem került szöveg, csak az illusztrációhoz hasonlóan megrajzolt kígyók. Ezzel szerettem volna titokzatossá tenni.

A könyv gerincét sűrű mintával megrajzolt papírhüvellyel takartam el.

A könyv borítóján megjelenő motívum az Aurin, “a Fény”, a könyvben nagyon fontos szerepet tölt be, a történet elejétől a végéig folyamatosan jelen van. Egy medálon látható, ami viselőjének védelmet és különleges hatalmat kölcsönöz.

A két egymás farkába harapó sötét és világos kígyó a végtelent, a teljességet, a sötétség és világosság, a jó és a rossz egyensúlyát szimbolizálja. Az Aur az alkímiában szent szó, azt jelenti, ragyogó napfény, a könnyű, illanó fény, ami az élet igazi tartalma. Szerintem A Végtelen Történet végső mondanivalója, hogy ez a fény a szeretet.

Mikor az Aurin megrajzolásához fogtam, először végtelen szimbólumokat kerestem. Így találtam meg a kelták végtelen csomóit. Ezekből kiindulva alakítottam ki a kígyók összefonódását, úgy, hogy két szívet is elrejtettem benne, ami a szeretet ma legnépszerűbb szimbóluma.

Fotók: Kelemen Richárd