Várt-váratlan, érdekes helyzet egy tervező életében, amikor először nincs megrendelő, akivel közösen hozunk létre valamit, hanem én vagyok egy személyben mind a kettő. Ez a közösen eltöltött 12 hónap ezzel a 24 m2-el bevallom elég jól esett. Kompromisszumok nélkül tudtam végigvinni a koncepciót, amit kitaláltam erre a varázslatos kis kertre néző lakásra. Falakat mozgatni ebben az esetben nem kellett, nem is nagyon voltak... A tér szervezése egy léptékkel kisebb szintre ugrott: egy összefüggő bútorral kellett újragondolni a galériát, az arra való feljutást, az étkező-asztalt és a teljes gépesítést, figyelve a maximális mennyiségű tároló kialakítására is. A fürdőszoba blokk falának azonos anyagú burkolásával a térbe álló minden elem egy, amőbaszerű tárggyá áll össze. A kizárólag természetes anyagok - sőt felületkezelések - végiggondolása után jöhetett a jutalomjáték: a végtelen számú poén a részletekben. A szív ménöki tervrajzai (blueprint-jei) uralják a falat, míg absztrakciója a konyhaszekrényt. A lakás tervrajzai sűrűsödnek a fürdőszobafal nyomtatott üvegén. Végre sikerült valahol összehoznom a hatszögű cementlap és a tölgyfa padló nagy találkozását. Az univerzium hangulatfényei jelennek meg az ágy feletti falpanelben, és Radnóti verse az angolakna kiszellőzőjén. Sikerült új életet adni építész édesapám évtizedeket használt “rendező” székének. A Hannabi Urban Nomad puffoknak is sikerült a tökéletes kuckót megtalálni, ahol a falak és a szekrény ajtai is a kanapéval azonos szövettel vannak burkolva. Kele Juci (a tervező neje:) ‘Wish’ című képén inspirálódva azonnal kívánhatunk mi is telefonon... és ebben a lakásban kapott helyet a legönérzetesebb tégladarab is. Vicces ellentmondás, hogy bár ebbe a lakásba beleraktam a lelkem már-szemmel-látható részét, mégsem fogok benne élni, viszont nagyon örülök neki, hogy mások szeretik és élvezik. Erről kapta a nevét: Lovia.
álmodta és tervezte: Alvégi Lóci - noppa
