A bizonytalanság veszélyérzet érzékelése és érzékeltetése foglalkoztatott, amikor sötétben tapogatózunk és ki vagyunk szolgáltatva a körülöttünk lévő könyezetnek. Az információ hiánya tájékozódásra, eligazodásra képtelenné tesz az álltalunk belátható út csupán kanyújtásnyi távolság. Hasonlóan érzem magam én is, és úgy gondolom ez a probléma nem csak az egyén szintjén aktuális, hanem egy felsőbb globális állapotot tükröz, amiben én csak indikátor vagyok. Fotósorozatomban ezt az érzést szeretném visszaadni egy „fiktív mull holland drive” történetbe öntve, még drasztikusabbá téve a külső fenyegetettség érzését
"Célja olyan képek létrehozása
volt, melyek a valóságtól való eltávolodás érzetét váltják ki a nézőből. A
fény-ányék hatásaival való játék segítségével olyan kontrasztok jelennek meg a
képeken, melyek nyomasztó feszültségérzetet hívnak elő a szemlélőből. Az egyes
fotók esetében a komponálás módja a jelenetek megrendezettségét hangsúlyozza,
ezzel teremtve meg a képek sajátos, már-már szürreális atmoszféráját. A
filmjelenet-szerű beállítások a fényképek között narratív kapcsolatokat hívnak
elő, teret adva többféle interpretációnak, a mindennapoktól való
elvonatkoztatás lehetőségének is.
Hodosy Enikő képi világának
egyik alapvető jellemzője a hidegbe hajló, deszaturált színek használata. A
kiállított sorozatot többnyire jellemző kék (bleu) ányalat hideg tónusával a
fotográfus egyrészt az idegenség és kiszolgáltatottság tapasztalatát erősíti;
másrészt a mesterséges megvilágítást, ezáltal a megrendezettséget, a valóságtól
való elhatárolódást is kiemeli. A francia bleu szó emellett az angol blue
szóhoz hasonlóan igen sokféle jelentéssel bír. Önmagában ez a sokféleség,
változatosság jellemzi magukat a képeket a különböző lehetséges olvasatok
révén.”
/Barkóczi Flóra/
