Lehet-e az ábrázolás azonos az ábrázolttal? Milyen mértékű lehet a kapcsolat az ábrázolt és az őt ábrázoló kép között? Az ábrázoltat konzerválhatja a róla készül ábrázolás annak tönkretétele esetén? Illetve az ábrázolás tönkretételével elpusztítható-e az ábrázolt? Továbbá, mennyire befolyásolja a képpel való bánásmódunkat az ábrázolthoz fűződő viszonyunk?
Képrombolás I./ Iconoclasm I.
Litográfia, aranyfüst/ Lithography, golden leaf
40 x 50 cm
2018
,,Egy másik zsidó, látva Szent Miklós csodatévő hatalmát, megcsináltatta a képmását, és elhelyezte a házában, s mikor messzebbre utazott, dolgait e fenyegetéssel bízta rá: „Miklós, minden jószágomat a te őrizetedre bízom, s ha nem vigyázol mindenre, korbácsütésekkel veszek elégtételt”(…) „Miklós uram, nemde azért vettelek házamba, hogy javaimat megőrizzed a tolvajoktól? Miért nem tetted meg, miért nem akadályoztad meg a rablókat? Ezért hát kegyetlenül megkínozlak, és te fogsz lakolni a rablók helyett. Így kárpótolom veszteségeimet a te gyötrelmeiddel, és a rád mért korbácsütésekkel hűtöm le dühömet.” Fogja a képmást, kegyetlenül ütlegeli, durván megkorbácsolja. “
Ezek a szentképek a befuccsolt emberi kapcsolatok fotó melléktermékeinek dühből történő megrongálásai. Ezáltal a kép deszakralizálódik, hiszen a világi indulatok által kiváltott tett profanizálja a szent megjelenítését.
