SZERELMI SZIMBÓLUMOK ÉS AZ
ÁLMENYEGZŐ DRAMATIKUS SZOKÁSA
A MAGYAR NÉPMŰVÉSZETBEN
-
Koncept: Szerelmi szimbólumok-maszkok-testékszerek
Budapest 2020
„álmenyegző”
A “téli bunda” meghagyása farsang végén
Az álmenyegző projekt kapcsán foglalkoztatott hogyan szőtte át a szexualitás a szigorú erkölcsű paraszti világot, a korlátok közé szorított vágyak hogyan törtek felszínre, és milyen konkrét vagy metaforikus formákban materializálódtak, illetve ezeket a metaforákat hogyan lehet új irányokból tovább gondolni. A vágyak és rítus találkozása kapcsán a farsangi népi dramatikus játékokkal foglalkoztam. A farsang végi szokásjátékok egyik összefoglaló gondolatköre, a termékenység, az élet továbbadása, a párosodás, a nász. Ennek konkrét megjelenítői a játékok menyasszonyai, vőlegényei vagy a lakodalom parodisztikus utánzása. Az egyéni vágy megvalósítása itt rítusokon keresztül érhető el, a rítus pedig közösségi megnyilvánulás, stratégia, ezek feldolgozására, így kapcsolódik össze a metaforikus kommunikáció az elválasztó rítussal mely az álesküvők hagyományában a nemi ösztön külsőleges kivetülése. Ez a kommunikáció együttes maga a menyegző. A népi színházi játékok közül kiválasztott álmenyegző, és áltemetés tematikája így kapcsolódik össze. A téli halál és élettelenség, ridegség így születik újjá, termékenyül meg, éri el a növekedés és kialakulás stádiumát. A játék eredeti funkciója a társadalmi feszültségoldás, és életfordulókra való felkészítés volt.
A szokás szerint a férfi és a nő szerepet cserélve játszotta el az esketést, miköz ben a pap pajzán szövegekkel, a násznép kurjongatásokkal kísérte a folyamatot. Az esküvőt tánc, ének zárta. Ez, az erősen színházi hatású játék, annak jelmezei, kellékei, gondolatisága ihlette a testiséget, groteszk elemeket hangsúlyozó menyasszonynak beöltöztetett férfiak képének egyéni vízióba való átdolgozását. Ez az átdolgozás a férfias jegyeket hangsúlyozó, inkább szönyekké formált menyasszonyi megjelenést mutat be. Olyan férfiasságot, férfinemre utaló sztereotipikus elemeket kerestem melyek egyben a természetes növekedést is bemutatják. Így jutottam el a máig tabu témaként kezelt testszőrzetek kérdéseihez.
Mert ahogyan Michel Foucault is fogalmaz
a szőrös női láb az egyik legerősebb vizuális tabu. A legfrissebb tanulmányok szerint azonban nincsen messze a férfi láb sem a simaságra ítéléstől. Az átalakult normák hatására a legtöbb férfi követi a látható testrészek szőrtelenítését, ezért tűnhet el a „szerelempázsit” a jövőben?
A koncepció ezzel szembenálló képet erősít a harisnyából kilógó szőrszálakkal, a „téli bunda” meghagyásával, olyan menyasszonyokkal, akiknek még a nyelve is szőrös. Egy olyan farsangi vízióval, ahol a nemek határvonalai - esetleg a szőr alatt összemosódhatnak csak
a játék kedvéért.
