BA I. éves hallgatóként az első szakmai feladatom egy dugóhúzó tervezése volt. A kezdetektől fogva a legfőbb szempont az volt számomra, hogy a tárgy, amit tervezek, érzelmileg hasson. Új értelmet szerettem volna adni a dugóhúzónak, felemelni az egyszerű, alárendelt eszköz szintjéről – presztízs szempontjából megközelíteni magát a bort- és hozzátársítani egy rítust, amellyel a bor fogyasztásának szokásrendszerét egészítem ki.
A célom volt, hogy olyan dugóhúzót tervezzek, ami kiemeli a nyitási aktust. Ebből fakadóan elhatárolódtam attól, hogy megkönnyítsem a folyamatot -minél tovább húzódik az üveg kinyitása, az annál nagyobb hangsúlyt kap. Erre ideális egy egyszerű T dugóhúzó.
Azonban, hogy a tárgyam elérje a kívánt célt, tovább kellett fűznöm a gondolatot. Hogy a használója számára nagyobb jelentőséggel bírjon, és hosszabb távra szóljon néhány percnél, arra jutottam, hogy valamilyen nyomot kell hagynia.
Az írás lehetőségének bevonását ítéltem a legcélravezetőbbnek.
A borászat és az irodalom között sok a kapcsolódási pont. Mind a két fogalom kulturális életünk szempontjából igen jelentős, és azt a célt szolgálja, hogy valamilyen értéket megőrizzen/tovább fokozzon az utókor számára. És mint a borászatnak eszköze a dugóhúzó, úgy az irodalomé a toll.
A tollra azonban nem szimplán eszközként tekintünk, szimbólummá vált. Tehát magában hordozza azt, ami az én célom volt a dugóhúzóval.