Munkám Nemes Nagy Ágnes 1967-ben megjelent Ekhnáton
című versciklusát illusztrálja. Ehnaton, az i.e. 14. században élt
egyiptomi fáraó, az uralkodó politeista kultusz helyett kísérletet tett
egy új, a szent napot kitüntetett pozícióba helyező vallás
bevezetésére.
A költőnő verseinek beszélője a reformer fáraó hangján szólal meg. Nemes Nagy költészetében Ehnaton vallásalapító törekvése a magárahagyatottságában istent teremtő individuum metaforájaként jelenik meg.
Létrehoztam egy négyrétegű, félopál plexiből készült, lézervágott képet, amely Nemes Nagy Ágnes Ehnatonjának a transzcendenciához való sajátos viszonyára reflektál. A plexin átszűrődő, állandóan változó fény a kép szerves része. Ez a jelenség dinamikus, nem rögzített identitást ad a tárgynak.
A változó fény képes ugyanazt a tárgyat mindig másnak láttatni. Ennek a folyamatnak a fényképként rögzített lépései a versciklus egymással rokon, de eltérő hangulatú verseit kísérik. Az illusztrációk egyediségét tehát az adja, hogy ez a tárgy eltérő fényviszonyok között különbözőképpen viselkedik, más és más hangulatot hordoz.
Maga a tárgy is képes illusztrációként funkcionálni. A megvilágított plexi az egész versciklusra reflektál.
Fényképek:
Asztalos Tamás
Áprily Zoltán