Sorozatomba a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet mutatom be, - mely idén ünnepli 125.évfordulóját- (talán) kevésbé ismert perspektívából. Többnyire fotóimat, a minimalizmus, és letisztultság jellemzi.
Talán az ember úgy van vele,hogy mindig az éppen aktuális munkáját/projektjét/sorozatát tartja a legjobbnak. Lehet én is így vagyok ezzel. Nem tudom. De azt tudom,hogy egyenlőre pályafutásom egyik legjobb fotósorozatának tartom ezt a "publikációm", projektem. Eszméletlen nagy szerelem ez az egész fotósorozat, minden egyes kis letisztult pixelével együtt-bár aki kicsit is ismer, ezen meg se fog lepődni... :), hiszen még mindig élek halok, az építészeti fotográfiáért,-és remélem hamarosan ebből (is) megélhetek. És azt is gondolom,hogy ha kettő nagyon jó dolog találkozik egymással, mint az építészet és a fotográfia, akkor valami óriási nagy és csoda dolgok tudnak létrejönni. Minden egyes képét imádom ennek a sorozatnak!!! Tényleg... Azt hiszem,ez most nagyon sokáig szerelem lesz. Nézzétek,szeressétek.
