100 éves házak sorozat harmadik darabja ezúttal is Budapest gazdag múltú bérházait örökíti meg. Bár a téma változatlan, mégis megannyi megközelítésre ad lehetőséget: minden alkalommal új és új arcukat mutatják az épületek, végtelen nézőpontot kínálva.
2018-ban bár a szimmetriák kutatása mint koncepció megjelenik az elkészült fotográfiákon, a főszerep mégis inkább a geometrikus alakzatoké, például a több képen visszatérő trapézoké. A terek mélysége, szédítő magassága sokkal inkább kézzelfoghatóvá válik – e hatást a perspektívák játéka is erősíti. Távolodik az égbolt és elérhető végállomás helyett inkább sejtelmes ismeretlenné manifesztálódik a szűkülő kompozíciókban. Az idő megtorpanni látszik a belső udvarokban, kertekben, örökre magába zárva a múlt milliónyi darabkáját.
