Ana naplója - Művészkönyv az anorexiáról

Kiadványtervezés

Diplomamunkámban saját személyes tapasztalataimat szerettem volna feldolgozni az anorexiáról egy illusztrált könyv elkészítésével, melyben sokkal inkább a betegség mentálisan leépítő sajátosságaira fókuszáltam, mint a fizikai következményekre. Történetemet egy metaforán keresztül vezetem végig, melyben egy madár életének alakulása figyelhető meg. A madár engem testesít meg.

Az egyik legnagyobb motivációt az jelentette a könyvem megvalósításához, hogy az étkezési zavaroknak nagyobb hangot adva és saját élményeim megosztásával egyrészt elérjem azokat, akik ebben küzdenek vagy éppen csak érzik, hogy valami nincs rendben, de nem gondolják magukat „elég beteg”-nek ahhoz, hogy segítségért forduljanak. Sosem szégyen vagy a gyengeség jele, ha problémákkal küzdünk és szeretném, ha ez sokkal inkább a köztudatban élne. Senki se egy olyan stigmaként élje meg a múltban vagy jelenben tapasztalt traumáit, betegségeit, amiről nem lehet beszélni, mert ezeknek igenis létjogosultsága van minden korban és helyzetben.

A hangvétel személyes, közvetlen, erre utal a cím is: Ana naplója, amely név reflektál az étkezési zavarokkal küzdő közösségekben elterjedt becenévre, maga a betegség megszemélyesítésére. Az anorexia elizolál az emberektől és a külvilágtól, sokszor valóban azt az érzést hagyva bennünk, hogy az egyetlen „társ” vagy „barát”, akihez fordulhatunk az pontosan az, ami belülről emészt fel bennünket.

Kiemelném, hogy tartalmilag teljesen szubjektív, csak és kizárólag a saját élményeimbe adok egy kisebb betekintést, ezáltal abszolút előfordulhat, hogy más emberek más dolgokat tapasztaltak, másként élték meg a betegséget és mások voltak a kiváltó traumák, amik elvezettek az anorexiáig. Én csak egy eset vagyok a sok közül, de pont emiatt tartom fontosnak az érzelmi részéről megragadni a témát, nem statisztikákat bemutatva, hiszen az adatok mögött élő, érző emberek vannak, és szeretném, ha ezt tartanánk szem előtt, hogy nem csak egy adat vagyunk, nem csak egy betegség.

Rengeteg kísérlet és gondolkozás előzte meg a végleges könyv összeállítását. Honnan is kezdjem? Mit tartalmazzon és mindaz milyen megfogalmazásban? Ehhez hogyan kapcsolódjon az illusztráció? Milyen stílus illene a témához? Milyen technikát használjak? Megannyi kérdés halmozódott fel már a kezdetektől, amikre a megoldást abban találtam meg, hogy egyszerűen csak hagyom szabadjára engedni a kreativitásom, minél több technikát és stílust kipróbálva, hogy az eredményeket összegezve majd egy tisztább kép alakuljon ki bennem, hogy mi lehet a legjobban járható út.

Miért pont madár? - merülhet fel a kérdés. Rengeteg szimbolikus jelentést tudunk kapcsolni a madarakhoz, főleg a keresztény kultúrkörben elterjedt remény és erő szimbólum talán az egyik legismertebb, de ősi amerikai mitológiákban olvashatunk arról is, hogy a madarak teremtik meg a kapcsolatot az emberi világ és a spirituális világ között. Mindezt szép metaforának gondoltam a témához kapcsolódóan, ugyanakkor nem maradhat említés nélkül a személyes kötődésem a madarakhoz, ami szintén nagy szerepet játszott a fő motívumom megválasztásához. Az évek során felhalmozódott naplóimat végigolvasva - amiben végigdokumentáltam a gyerekkorom történéseitől kezdve az anorexián át a gyógyulás folyamatait - találtam meg a gyökerét annak, hogy miért is kezdtem el szeretni olyan odaadással a madarakat.

Az egészen fiatalkori naplóbejegyzéseimmel kezdem a könyvem, amik azt az értetlenséget és elveszettséget tükrözik, amik hozzávezettek a később sokkal komolyabbá váló anorexiához. Ehhez hűen a stílus itt gyerekrajzos, kitépett-beragasztott, zsírkrétával megrajzolt illusztrációk. Minden bejegyzés egy-egy alcímmel kezdődik, amikben olykor megjelenik egy kis tipográfiai játék. Ceruzával beleírt széljegyzetek, áthúzások, újraírások... mind-mind ebbe az érzelmektől túlfűtött tizenéves időszakba visz bele.

A könyvem célja egyrészt az önmegismerés is volt, és feltárni, megérteni, hogy már egészen fiatalon miért abba menekültem, hogy a kinézetemen, az étkezési szokásaimon változtassak, és miként került egyre mélyebbre az önképem és az önmagamba vetett hitem. Azt a mintát kezdtem megfigyelni, hogy jelentős befolyással volt rám a környezetem, illetve azok az emberek, akikkel tartottam a kapcsolatot. A tőlük elhangzott mondatok mondhatni beleégtek az emlékezetembe. Így kiválasztottam 8 mondatot, kérdést avagy felszólítást, amelyek mélyen rányomták a bélyegét a jellemfejlődésemre, ezeknek pedig egy-egy oldalpárt szenteltem, amiket az adott vizuális kontextusba helyeztem.

A könyvem első részéből egy ajtón át lépünk át életem következő szakaszába, ahol már sokkal markánsabban eluralkodik az anorexia az életemben. Mind mentálisan egyre jobban kezdte nehezíteni a mindennapjaimat, mind pedig fizikailag is egyre drasztikusabb változások következtek be viszonylag rövid időintervallumon belül. Így a könyv vizuális világában is helyénvalónak éreztem egy drasztikus változást. Az egyetlen megjelenő szín a vörös, ami a monokróm, monotípiával készült illusztrációkon jelenik olykor meg, hol erőteljesebben, hol épphogy csak jelzésértékűen.

A technikai kísérletek ebben a szakaszban is elengedhetetlenek voltak.

A könyv utolsó harmada elvezet a gyógyulásig. Én végül megkaptam azt a külső segítséget, ami elengedhetetlen volt a felépüléshez, de hiszem és tudom, ha mertem volna sokkal hamarabb beszélni a problémáimról, és nem szégyellni mindazt, amivel egyedül képtelen voltam megküzdeni, akkor nagyon sok mára már visszafordíthatatlan dologtól tudtam volna megmenteni magam.

A madár itt ismét átalakul, a fából, drótból és madzagokból összeépített object artot használtam fel az itt elkészült illusztrációkhoz. A váltást ismét elengedhetetlennek éreztem, hiszen egy lényegesen más életszakasz vette kezdetét, ugyanakkor szerettem volna reflektálni arra, hogy mindaz, amin keresztül mentem, formált azzá, aki vagyok jelenleg. Mindenképpen valós, tárgyi elemekkel akartam dolgozni ebben a részben, hogy közvetítse, itt már egy sokkal realisztikusabb ön- és világképem volt, kiléptem abból a mély, reményvesztett és rémálomszerű világból. Az anyagoknak jelentésük van, a fával jelezni szerettem volna a családi gyökereket, az alapot, ami felépített, viszont ott vannak a drótok, a sérelmek, amik szintén formáltak és befolyásoltak, míg a madzagnak pozitív jelentéstartalma van, ami az engem ért jó élményeket szimbolizálják, mindazokat amik egyben tartottak. A színekkel is szerettem volna jelezni a változásokat majd a könyvben: a vörös a még jelenlévő fájdalmas dolgokra reflektál, míg a megjelenő kék a pozitív élményeket jelölik.

Tartalmilag arra szerettem volna kihangsúlyozni ezt a szakaszt, hogy a gyógyulás sosem könnyű, sosem egy lineárisan felfelé ívelő grafikon. Teli van rengeteg nehézséggel, kétséggel és elkerülhetetlen a visszaesés olykor, amiért viszont sosem szabad szégyenkezni vagy büntetni magunkat. Újra fel kell állni és haladni kell a helyes irányba bármennyire is az ellenkezőjét diktálják a gondolataink.

A könyv véget ér, de a mindennapi küzdelmeink nem. A legfőbb indokom, amiért meg akartam valósítani ezt a projektet az az volt, hogy senki ne érezze magát egyedül vagy menthetetlennek ebben a hatalmas káoszban, amiben néha élünk. Merjenek az emberek őszinték lenni és beszélni a problémákról, mert a változások csak így tudnak bekövetkezni.

Néhány információ a könyvről:
Méret: 160 x 210 mm
128 oldal
Betűtípus: Byron Mark I
Elkészült 2 példányban

Icsa Vivien

Budapest, Magyarország

/icsa.vivien

Követem Üzenet küldése

Kedvelem

Publikálás időpontja:

2021.10.24.

Statisztikák

Megtekintések

4402

Kedvelések

Szavazatok

Címkék

kiadványtervezés, napló, művészkönyv, anorexia

Szerzői jogok

Creative Commons licenc további információk ›

Jelentem

Szerzői jogot sért az alkotás? Egyéb jelenteni valód lenne a művel kapcsolatban?
Jelezd nekünk e-mailben a hello@arthungry.com címen és mi utánajárunk!