2016. július 18.
Miszla, Magyarország
10:35 – megérkezünk. Most látom először ezt a házat – az elmúlt napokban több elhagyott otthont néztünk meg. Enő és egy barátja megvettek egy-egy házat a faluban, hogy legyen hova jönni hétvégente. Aztán a barát meghalt, lányai örökölték a nyaralót. Ők már nem jönnek – a ház majdnem üres, alig látni az udvart benőtt bokroktól és gaztól. A tonác omladozik, a falak, ajtók, ablakkeretek fehérek – pattogzik róluk a festék.
Enő az itt eltöltött hétvégékről mesél, az úgynevezett istállóbulikról /disznókat tartottak itt régen/, a hársfa alatti borozgatásokról, és a tonác éjszakába nyúló beszélgetéseiről.A konyhaszekrény már a pelék otthona.
Enő távozik.
Mintha egy erdő közepén lennék – egy órámba telhetett felfedezni mindent: egy szoba egy ágykerettel, néhány képek által hagyott nyommal a falakon; egy konyha, egy kamra egy evőeszközökkel telt dobozzal, pár befőttel a polcokon, néhány mennyezetről lelógó kampóval, egy hűtőszekrénnyel; kártyák szétszórva mindenhol, és egy idegen szag. Egy istálló, egy kút; egy udvar egy körte- és egy diófával, pár mályva- és rózsabokorral. Bent furcsa érzés tölt el – olyan, amit nem szeretek.
Kint jobb – akkor is, ha minden alkalommal, amikor lehull egy körte, úgy érzem, pár másodpercre megáll a szívem. Az udvar tele szöcskékkel, csigákkal és üres csigaházakkal. Leülök a tonácra – mozdulatlan vagyok egy ideig –, nem tudom, mit keresek itt. Hangyák mászkálnak rajtam. Egyetlen dologban vagyok biztos: valamiért nem jó bent.
Visszamegyek – ezúttal nem annyira ijesztő –, viszont a szag most is zavar. Vállfákat találok a konyhaszekrényben. Felmerészkedek a padlásra. Aztán visszaülök a „helyemre”.
Milyen lehetett itt élni? Milyen lenne, ha nem lenne üres? Ha kitakarítanám, tudnék-e itt élni? Sokat nőtt a hajam.
Egyre otthonosabb a konyha. Száraz a torkom.
Az udvar a szentendrei kopaszodó Sári nénit jutattja eszembe – egyedül élt, miután meghalt a férje. Hatalmas udvar volt a ház mögött, de nem lehetett hátramenni, benőtte a gaz. A nyaralás, az ágy a szobánkban – mögötte egy kisebb könyvtárat halmozott fel; a konyha, ahol azokat a finom almás süteményeket készítette; és az éjszaka, amit – apám alkoholizmusa és anyám hisztije miatt – egy idegen házaspánál töltöttünk.
Miért épít valaki házat a semmi közepére?
Négy szentjánosbogár, három ganajtúró, egy pele – legalábbis remélem, hogy pele.
Tudom, mit szeretnék karácsonyra.
Nem ijedek meg minden lehulló körtétől.
Azzal mérem az időt, hogy hányszor kell pisilnem.
Megnyugodtam.
Legyek, óriáshangyák, darazsak, szöcskék, pókok – minden méretben, egy fehér és egy fekete pillangó.
Mintha lelassulna az idő.
Emberekkel beszélgetek – gondolatban.
Csodálom a ganajtúró erejét és kitartását. Csigaházakat gyűjtök.
Féltem idejönni.
Megteltem a ház szagával.
18:00 – becsukom az ajtót. Távozok.