A múzsákról általában.

Ébredés után te voltál az első gondolatom. Vagyis a második. Az első hogy miért kell felkelnem négy órakor hogy munkába menjek. Pedig utálom. Tegnap este is te voltál az utolsó dolog amire gondoltam. Az járt a fejembe mennyire gyűlöllek hogy nem vagy itt velem. Negyed 5 van. Már az utcán vagyok és megyek a buszhoz. Valami zenère azon merengek hogy egy ideális világban most kène részegen valahonnan haza jönnöm. Valószínűleg egy kapu aljban könnyítenèk magamon vagy most kérnèm ki az úti sörömet amit hazáig meg iszok hogy jól aludjak. De a legvalószínűbb hogy neked írnék egy józanul értelmezhetetlen üzenetet hogy miért nem vagy most itt pedig mindent csodálatosnak érzek és ezt csak Veled akarom megosztani. Fèl hat. A metrón ülök és aludni akarok mint mindenki más körülöttem. Az hogy te jutottál eszembe megint felbosszant és elhatàrozom, ma nem kereslek. Aztán eszembe jut valami nagyon fontos és mégis engedek a vágynak. Csak annyit akarok tudni hogy jól van e a kutyád. Szánalmas. Nem is szeretem a kutyákat. És valójában téged se. Ki kell mondanom, te vagy a múzsàm. Be értem a munkahelyre. Kávé,gyors eszme csere azokkal a kollégáimmal akiket megtűrök magam körül és indulhat a napi robot. Fizikai munka, a hàttérbe meg folytatom a szellemi munkámat amit mèg a metrón kezdtem el. Mivel a neved eggyé vált az ébren léttel így nem ment a pihenés. Terveztem egy medált. Fejben össze is raktam nagyjából. Rettentően felkèszült vagyok termèszetesen nem volt nàlam toll meg papír hogy rajzolni is tudjak. Toll és papír. Fontos dolgok. A munkás nadrág farzsebében van toll. Szereztem papírt is. A toll helyére berakom az emléked és gyorsan lerajzolom a medált. Hirtelen ràm tör hogy megint hogy mi a faszt keresek itt ahelyett hogy ezt a papíron levő csodát csinálnám otthon. És ezzel a lendülettel elő mászol te is farzsebből. Úgy érzed elhagyagollak. Remek. Jó hogy itt vagy. És ha már megjöttél megfogod a kezem és elő vesszük együtt a telefonomat. Közösen megnézzük elolvastad e már amit pár órája írtam. Nyilván reggel hétkor màr ébren vagy. Megint ez a puszta tèny egy metró alá kergetne, ha hagynám elhatalmasodni magamon. Kapaszkodok a medàlom gondolatába. Màsba nem tudok. Veled inkább kötélhuzàst jàtszok. De a legszebb az egészben hogy erről fogalmad sincs. Ez az elmèmet körülvevő beton falon nem jut át. Nem juthat át. Percről percre halok meg és éledek újra olyan valaki miatt aki nem is lètezik. Fèl nyolc. Reggelizek és tovább rajzolok. Most a medàl és a múzsa felváltva hasznàlják az agyamat. Megosztoznak rajta testvériesen. A múzsa erőszakosabb mert ő a kisebb és teljes figyelmet akar. Tipikus. Tudatosan elnyomom. Érdekes de sikerül. Szabadsàg és friss levegő. Újra a gyártósor. Azt hittem a múzsa csak pozitív hős(nő) lehet. Az èletem húrjain csak sötét lelkű múzsàk zenèltek eddig. A lelkemben van egy koncert terem. Àltalàban valami vissza fogott ritmusban jàtszik a zenekar hogy tudjak figyelni másokra is. A hölgy mindig csak vendég művész. Van hogy én engedem be de volt már rá példa hogy belógott valahogy. Fel megy a színpadra és erőszakkal vagy szép szavakkal de megszerez egy hangszert. Lassan de biztosan àt veszi a frontember szerepèt. Az a szerencsétlen meg hagyja. Hogy ne hagynà az ostoba mert látja rajtam hogy élvezem a koncertet. "Végre valami új ritmus" kiáltok fel. És mire észre veszem làngol a gitár és beszakadt a dob bőr. Baszhatjuk. Ezek után nyugtatom a csapatot hogy mindent helyre hozok. Összegzem a kàrokat és rá jövök hogy nem is történt akkora gond . Sőt! Ez a csaj adott egy új lendületet nekünk. "Ezt hallgasd Chuck ez az a hangzás amit kerestèl". Nem ez egy múzsa szerepe? Olyan kapukat megnyitni amihez csak neki van kulcsa. Mitikus lények- lànyok akiket soha nem tudhattunk magunkènak. Csak jön szétszed és összerak. Egy àradó és szabályozatlan folyó. Tizenegy óra. Ismét eszek és rajzolok. Lassan vège a napnak és mehetek haza. Otthon vàr a szerszám hadsereg hogy hàborúba menjünk ma is. A múzsa elismerése és szerelme a cél. Nemes feladat ami soha nem sikerülhet. Meg is meghalnèk ezért a butasàgért. Vàlaszoltàl. Ja,nem is te írtàl. A legjobb barátom írt hogy este inni kéne valamit valahol. Csàbitó ajànlat. Gyors esély latolgatàs van e esély rá hogy össze fussunk. Akarom? Igen akarlak làtni. Rábizom a szerencsére első körben. Csak 3 millió ember lakik ebben a vàrosban. Tuti össze futunk. Simán pofán vàgnám magam ha nem fájna. Biztosra megyek inkább és ràd írok. Igaz mèg azt se tudom hogy van a kutyád de a buli fontosabb . "Jelenleg elérhető". Csak màs szàmàra. Ők fizikailag is élvezhetik a múzsámat, nekem marad a gondolati síkon összekukàzott kèp rólad. Több tovább gondolt infóból ollóztalak össze és úgy ragasztottam egymàs mellé hogy az nekem a legjobb legyen. Nem is léteznek múzsàk. Vagyis de csak én alkotom meg őket is. Hatalmas felismerés. Most jött a hír a kutya jól van. Megnyugodtam. Az esti program megbeszélèse függőbe maradt. 2 óra. Műszak vége. Futás haza. Hirtelen eltűntél. Mintha ott maradtál volna az öltöző szekrényemben. Meg is lepődők egy pillanatra de rá jövök hogy ne is gyere velem haza. Van most jobb dolgom mint veled foglalkozni. Süt a nap és vàr az igazi életem. Az alkotás. Ami nèlküled is menne de veled egyszerűbb elindulni. Hidegindító vagy a nègyütemű motoromban. Utána ha el indultam màr nem is kellesz igazán. Akkor is ott vagy a motortèrben de most nincs ràd szükség. Bosszant picit az egoista felfogás hogy kihasznállak és csak arra kellesz. Ja de csak az elmèm szülötte vagy. Nyugodttá váltam. Azt érzem szerelmes vagyok az életembe amikor te is jelen vagy. Fizikalag soha nem is léteztél. Alakot,nevet,identitást váltasz de az érzést hozod magaddal. Azt hogy többre vagyok képes. Két élű kard ez amit a kezembe adsz. Megölsz azzal hogy nem érhetek hozzád. Feltámasztasz azzal hogy elérhető vagy csak tovább kell bírnom a fájdalmas kínzásodat. Este hat. Ha leülnék és megszámolnám hogy ma hányszor éreztem hogy mindjárt szét szakad a szívem mert semmit nem érek nélküled lehet eljutnék százig is. Szerencsére csak akkor mászol ki elmém egyik fiókjából ha... ja amikor akarsz. Makacs vagy. Az agyam meg egy szemét szadista amiért megalkotott. De valahol szerethet is mert ösztönzésül alkotott meg. Tudathasadás lehet. Vagy inkább Stochholm szindróma. Megaláz és mellette szeret is. Lassan teljesen elszakadok a realitástól és elhiszem azt ami nincs. Már el vagyok szakadva tőle.Elhiszem hogy vannak múzsák pedig ők sem többek egy szépen megalkotott medálnál. Este tíz. Részegen egy éjjel-nappaliban veszek egy doboz sört ami hazakisér. Azért irok még neked hogy milyen jó volt a buli kár hogy nem voltál.