Diplomamunkám a kortárs építészet jegyében készült, izgalmasnak találtam mind elméleti, mind gyakorlati szinten a kortárs építészet és a kortárs ékszerészet kölcsönhatásait. Szakdolgozatomban kutatást folytattam a történelmi korok építészetének tükröződéséről az adott korok ékszerészetében, majd kifejezetten a kortárs tervezők vonatkozásában vizsgáltam az inspirációk és a kivitelezés tekintetében az ágazatok közötti átjárhatóságot. A kutatás eredményét szakdolgozatom tartalmazza, amely diplomamunkám elméleti megalapozásaként is szolgált egyben. Feltártam, hogy a két ágazatban azonosan megmutatkozó funkció, a védelem egészen az őskorig visszavezethető, amikor az ékszer a rontás elleni védelem eszköze volt, tehát a szellem birodalmából érkező veszélyektől óvott, míg az építmények a természeti viszontagságoktól és egyéb földi kihívásokkal szemben nyújtottak védelmet. Nem volt ez másként az egyes történelmi korokban sem, az ékszer védelmező feladata némileg más formában, de megmaradt és például a szakrális ékszerek esetében a biztonságot megváltó áldozat szimbólumaként jelent meg. Az ékszerek védelmező szerepe napjainkig fennmaradt és tetten érhető mind az alkotók, mind az ékszerek viselőinek gondolkodásában. A kortárs ékszer kollekciók darabjainak viselői az adott ékszerrel valamilyen formán azonosulnak, kifejeznek vele valamit, valamilyen értékközösséghez tartozónak mutatkoznak viselésük által, vagy szerencsét hoz számukra. Az építészet eredeti alapfunkciója megmaradt az eredeti formában. Diplomamunkában a minimás stabilitáshoz, biztonsághoz szükséges három pontos rögzítésből indultam ki, alkalmazva a kortárs építészet szerkezeti elemeit. Az áttört struktúrákkal, az irányok forgatásával hívom meg a szemlélőt a belső tartalom megismerésére, míg a színek és az anyagok józanságot és szilárdságot, biztonságot tükröznek, ami tiszteletet követel a személőtől.
Fotók: Legát Anna Franciska
Metropolitan Egyetem BA diploma munka
