Bartók Béla Mikrokozmosz című műve 6 kötetben sorakoztat fel 153 technikailag és zeneileg egyaránt egyre bonyolódó zongoradarabot. Mára a zeneoktatás szerves részévé vált, és betekintést enged Bartók saját zenei világába.
Mind a 153 darabnak saját mikrokozmosza van, melyet egy papírlap felületével azonosítottam, és az adott darab címének betűit, mint a kozmosz elemeit, helyeztem el ebben a térben. Majd a darabot újra és újra meghallgatva kerestem meg manuális gesztusokkal az elemek közötti kapcsolatokat, egymásrahatásokat, erőviszonyokat, együttállásokat.
A digitális és az analóg alkotás szembeállítása és vegyítése fontos eleme volt a munkafolyamatnak. A digitális zene vizualizációkhoz hasonlóan egy rendszert hoztam létre, mely képes az adott darab mozzanataihoz idomulni. A számítógép helyett azonban manuális gesztusokat használtam, teret adva az emberi hibák és pillanatnyi reakciók esztétikájának. Azok a visszhangok érdekeltek, melyeket a zene az emberben létre hoz, ugyanis a mű lényege csak az ember számára megfogható, gépek számára nem.
