Az otthonosság ízei

Az étkezéssel való viszonyom gyerekkorom óta meghatározó, egyszerre komfort és függőség, a tanult szeretetnyelvem. Rajzaimon keresztül azt az otthonosságérzetet akarom közvetíteni, ami az étkezési szokásainkon át szivárgott kollektív tudatunkba a kelet európai kultúrában. Az ételek a kontextustól nyerik az érzelmi töltetet. A magyar paraszti kultúra, az élet a keleti blokkban, és a 90-es években betörő kapitalizmus adják a tárgyi környezet, ezáltal az otthonosság rétegeit.

A témám első rajza a húsleves volt befőttesüvegben, aminek mélyebb kulturális, érzelmi jelentése van. Egyszerre fejezi ki a hagyományos ételek tiszteletét, a családtagok közötti gondoskodást az ételen keresztül, és megjelenik benne az a mély otthonosságérzet, amit azok a bensőséges jelenetek adnak, amik nem a külvilágnak szólnak.

Legtöbb emberhez eljutott képem, a Retro szendvics című rajz, ami több, mint 7000 like-nál jár Instagramon, és 136000 megtekintésnél tart, erre érkezett a legtöbb visszajelzés is. Ezekből nagyon sok megerősítést kaptam arra vonatkozólag, hogy a kollektív tudatunk képi és gasztronómiai nyelvében milyen mélyen rögzült elemek ezek, még úgy is, hogy általában nem a jól dokumentált magyar konyhaművészet részei.

A rajzok digitálisan készülnek, Procreate programban. Az ábrázolásban fontosak számomra a textúrák, a kopott faasztalok erezetének egyedi megrajzolása, az apróbb tökéletlenségek, morzsák, repedések, gyűröttség megjelenítése, ezekben nagy segítséget ad a technika.

A rajzok elkészítését általában kutatómunka előzi meg, amelyben a tárgyi környezetet igyekszem a lehető leginkább a megjelenített korszakhoz igazítani. Bár a szóban forgó korszak a gyerekkorom a ‘90-es években, de ez nem értelmezhető egy kiragadott időpillanatként, hanem különböző korszakok rétegződésének eredménye. A projektleírásban említett paraszti kultúra megjelenik a ma már antik üzletekben kapható hímzett terítőkben, a szocreál tejtartó doboz és a korszakban kapható zacskóstej éppen olyan fontos elemek, mint a háttérben megjelenő piros műbőr borítású szék, ami szinte még ma is érezhetően a bőrünkhöz tapad.

Bár nagyrészt a téma képei eddig 2025 során készültek, a projekt nem áll meg, hanem folyamatosan bővül és kiegészül mások élményeivel is, hiszen akár az Instagramon, akár a designvásárok során, ahol a printeket árulom, rengeteg visszajelzés, új ötlet érkezik. Ezek hallatán gyakran én is a homlokomra csapok, hogy “valóban, ez is mennyire passzol!” Mindez szinte csak a képek alapján, szavak és definícók nélkül, kimondatlanul. Ez a legjobb bizonyíték arra, hogy mennyi rejtett tartalék van még kollektív tudatunkban az otthonosságról, amin osztozunk.

Kügerl Johanna, 2026