A kutatásom középpontjában egy kísérleti művészkönyv áll, amely József Attila Születésnapomra és Tóth Krisztina Porhó című verseinek tipográfiai és vizuális összefüggéseit tárja fel. A könyv saját tervezésű jelrendszert tartalmaz, amely a Braille-írás konstrukcióját veszi alapul, ugyanakkor teljesen eltérő módon 6 pontból álló, folytatott körvonalú megoldásokat alkalmaz.
A projekt célja egy olyan új nyelv megalkotása, amely adatvizualizációként is értelmezhető, hiszen a versek struktúráját, ritmusát és jelentésmezőit kódolja át vizuális mintázatokká. A könyv formátuma Z-alakú, fekete-fehér, két irányból nyitható. A borítón lévő 100 mm átmérőjű körkivágás az origót jelképezi, amely a versek egymásba olvashatóságát és az intertextualitást jelenti.
A belső oldalak fényre aktiválódnak, ez a Moholy-Nagy-féle „fény-tér modulátor” elvét idézik meg: a fény a jelentést teljessé tevő médiummá válik. Moholy-Nagy László 1931-ben alkotott kinetikus (mozgó) műalkotása, amely a fény és a tér problémáinak egyik megoldására született.
A projekt a vizuális nyelv, a fény és az anyag kölcsönhatásait vizsgálja, és az experimentális tipográfia szerepét mutatja be az irodalmi művek értelmezésében.
