Liliana legyőzhetetlen nyara

A Liliana legyőzhetetlen nyara című könyv tervezését két fontos szempont határozta meg: egyrészt adott volt, hogy a kötet illeszkedjen a Sonora Kiadó meglévő, "kortárs klasszikusok" sorozatába, másrészt a könyv témájának érzékenysége, a címszereplő emlékének méltósága miatt olyan vizuális elemekkel akartam dolgozni, amelyek folytatólagosak az írónő koncepciójával.

A könyvborító tervezése előtt a legfontosabb szövegbeli elemekről, motívumokról, meghatározó színekről készített listát böngésztem; a szövegben ritmikusan visszatérő „dühítően kék” színt biztosan tudtam, hogy használni fogom. Több kezdetleges verziót is készítettem, azonban egyik sem hozta a könyv hangulatát. Ezután hívta fel a figyelmemet a könyv egyik fontos, szimbolikus értelemben is kiemelkedő helyszíne.

Monte Albán régészeti lelőhelye ragadott meg: Liliana, a fiatal építészlány élete itt vehetett volna fordulatot; a műemlékrekonstrukció iránt érdeklődő lány jövőbeli pályája és egy új szerelem lehetősége is felbukkan a horizonton, ami kiutat jelenthetett volna bántalmazó, végül a halálát okozó párkapcsolatból. Céltalanul böngészni kezdtem a térképet, a légifelvételeket. Ekkor láttam meg a domborzaton keresztül egy lány sziluettjét.

Az ötlet tökéletesen passzolt mind a kiadói, mind a szerzői koncepcióhoz. Az írást sokszor a régészethez hasonlító Cristina Rivera Garza memoárja a borítón keresztül egy ikonikus mexikói helyszín alakjában kétszeresen is monumentum lett: Liliana emlékműve.

Ezt az egyébként intuitív, de a szöveg tartalmához szorosan kapcsolódó folyamatot, lépéseket az olvasókkal is megosztottuk a már népszerű Sonora Krónikák formájában. A könyv előrendelői a „grafikus levelében” extra tartalomként olvashattak az alkotás folyamatáról, illetve ajándékba egy térképet is mellékeltem a valós helyszínről, a régészeti lelőhely elemeinek megjelölésével. A borítékra Monte Albán egyik ikonikus alakját, egy táncos figurát ábrázoló pecsétet terveztem.

A Liliana legyőzhetetlen nyara a magyar nyelvű megjelenése után egy héttel Pulitzer-díjat nyert. Emiatt a kiadó kisebb, örömteli rögtönzésre kényszerült, és haskötők tervezésére kért a díj feltüntetéséhez. A haskötővel kapcsolatos koncepció az volt, hogy a figyelemfelkeltő jellege ellenére ne legyen túlzóan kommersz vagy információval telített, valamint ne takarja ki a borító grafikáját. Így az inverz színek használata mellett döntöttem, mely a feljebb említett kritériumok mellett remekül harmonizál a borítógrafikával.