Barion Pixel
Regisztráció  
Értesítések

Még nincsenek értesítéseid.

Üres a kosarad Nézz szét a projektek között!
Kategóriák Profilok Díjak Pályázatok Események
FAQ Impresszum Felhasználási feltételek Adatkezelési tájékoztató Általános Szerződési Feltételek

Egy kopasz nő ült a tükör előtt, piros pongyolában

A Kaddis a meg nem született gyermekért egy belső, csendes visszaemlékezés, (ön)sorselemzés, ezért választottam a csendéletet mint műfajt. A könyvben megjelenő és sokszor visszatérő motívum, a kopasz nő a tükör előtt, piros pongyolában, áldás és teher egyszerre az írónak – a zsidóság jelképe. A vörös mint szín az életet és a meg nem választható sorsot (zsidóság) szimbolizálja, míg a kő a halált (mint a sírokra helyezett kavicsok a temetőben), ennek a két szimbólumnak az együttes megjelenése a képen pedig magát az embert jeleníti meg. Ahogy a fiatal Kertész, neveltetése ellenére, fokozatosan ráeszmél a saját zsidóságára és az ezzel járó kirekesztettségre és bizonytalanságra, és egyre jobban kezdi érdekelni a származása, önmarcangolóan őszinte képet fest arról a világról, amelyet ugyan nem ő választott, mégis sokat szenvedett miatta. Ezért gondoltam fontosnak ennyire radikális szimbólumot használni a képen, mint a sírokra helyezett kavics. A piros, szívet formáló pongyola, amiben a nagynéni a tükör előtt ül, önnön valójában, lemeztelenítve, paróka nélkül, a zsidóságot és a vért szimbolizálja, amelyet a fiatal Kertész, bármennyire is szeretett volna, nem tudott semmissé tenni.
A kavicsokat a hozzátartozók a sírokra szokták elhelyezni minden látogatás alkalmával, így igazolva, hogy a halott még él az emlékezetükben, emléke örök. Kertész sokat ír arról, hogy még élve is hallottnak érzi magát, illetve golyóstollával ássa a saját sírját. Ezért gondoltam, hogy a kopasz zsidó nagynéni fejét egy kaviccsal helyettesítsem.

„...igen, és egy reggel óhatatlanul benyitottam a hálószobába, majd, nem hangosan ugyan, csak a bensőmben sikoltva máris kifordultam onnan, mert valami iszonyút láttam, ami úgy hatott rám, mint egy obszcenitás, melyre, már csupán a koromnál fogva is, nem érezhettem magam fölkészültnek; egy kopasz nő ült a tükör előtt, piros pongyolában. És időnek kellett eltelnie, míg rémült és megzavart fejem ezt a nőt a rokon nénivel azonosította, aki egyébként, és mindjárt a történtek után is, olyan furcsán vékony és merev szálú, de normális, vörösbe hajló barna hajzattal szoktam látni; nyikkanni se mertem aztán, nemhogy kérdezősködni, minden erőmmel abban reménykedtem, hogy talán nem látta, hogy láttam, az iszonyat, a titkok sötét, sűrű légkörében éltem, a rokon néni, levetkőztetett, kirakati bábuéhoz hasonló, fényes fejével, hol egy hulla, hol a nagy parázna képzetét keltette bennem, akivé a hálószobában éjszakára átváltozik...” (Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért)

Egy kopasz nő ült a tükör előtt, piros pongyolában - 1 by Nagy M. Hedvig
Regisztrálj vagy lépj be, ha szeretnéd kedvelni a projektet!
fotós
Budapest, Magyarország
Statisztikák
Megtekintések
35
Kedvelések
0



Jelentem
Szerzői jogot sért az alkotás? Egyéb jelenteni valód lenne a művel kapcsolatban?
Jelezd nekünk e-mailben a hello@arthungry.com címen és mi utánajárunk!