A fűző metamorfózisa pályázatnak az volt a célja, hogy egy alapos tudatos kutatást, és tanulmányt végezzek a XVII. század végétől a XX. század elejéig fellelhető fűzőkről.
A történelmi korszakokat átívelő női, illetve férfi ruhadaraboknak milyen szerepe volt az öltözékekben és főleg szerkezetükkel, hogyan alakították át a viseletek sziluettjeit. A „legrégebbi” fűzők – persze nem egyértelmű ez a meghatározás, mert a test formázása, mint fehérnemű már az ókori rómaiak is alkalmazták és megfigyelhető a lenyomás, leszorítás fizikális jelenléte, – de a mai klasszikus víziónk a fűzőről egyértelmű, hogy a reneszánsz idejére tehető és annak is a legvégére. I. Erzsébet angol királynő divathóbortjainak legkorábbi darabjai megtalálhatóak és fennmaradtak múzeumi gyűjteményekben.
Ahogy korban haladunk előre, a barokk és rokokó időszaka már elkényeztet bennünket és egyre több eredeti ruhadarabot is szemügyre lehet venni. A fűző reneszánsza a XIX. századra tehető, hiszen az évszázadot átívelő évtizedek tizedelik meg a fűző stílusát szerkezetét, és igazán izgalmas változásokon megy keresztül egészen a szecesszió kapujáig, amikor is, már nem csak vertikális merevítések találhatóak, hanem azokat keresztezik is. Ez az új konstrukció valójában segít a test kalodájának enyhítésére. A szerveknek több hely jut. Ezt nevezik már a reform fűzőjének. Elhagyva a nők, sőt a férfiak fűzőit – melyet férfiak is szintén viseltek a XIX. században, felfedezik a test szabadságát. Ám ez rövidke kérész életű volt, ugyanúgy, mint az empire időszaka a fehérneműk terén.
A nők újra és újra a másodlagos nemi jelleget kiemelve a homokóra sziluettet a nádszálkarcsúságot előtérbe helyezték a XX. században is. A legérdekesebb az volt számomra, hogy a XXI. század elején a teljes gender semlegesség felismerése közben észlelhető, hogy a divat paradigma váltáson megy keresztül. Ennek egyik érdekes jelensége, hogy a férfiak újból felruházhatóak női öltözékekkel, ahogy az 1970-es évek paradigmaváltásában is a 60-as évek szociális, politikai, és zenei újhulláma hozza el a férfiak viseletében a „Pávaforradalmat” Ennek a jelenségnek ma még nincs neve, de 2023-ban már különbséget teszünk az „old-money” stílus és a legújabb progresszív divat között.
A 2020-as évek egyik legfontosabb meghatározása post covid és annak hatásai szervesen beépülnek a divatba, és trendeket hoznak létre. Jó pár év eltelt, mire a fűző újból reneszánszát éli. Kutatásom során, bátran kijelenthető, hogy a 2023/24 sőt 2025 előrejelzésében is helyet kapnak, és oly annyira hogy újra lett férfi fűző is.
A divatban engem mindig is a szerkezet és a formaalakítás érdekelt. Itt adottak a szerkezetek. A kutatást követően a következő feladat az volt, hogy keressek megfelelő típusokat. Ezek kiválasztása sem volt egyszerű, mert nagyon sok lehetőség adódott. A munka egyik legnehezebb kihívása, az eredeti fűzők szabásmintájának kiszerkesztése volt. Mivel nemzetközi szakirodalomban főleg angol anyagok vannak, ezért az angolszász inch rendszerben megadott leírásokat kellett megérteni és átszámítani centiméterbe. Egy négyzethálós inch rendszerből indultam ki, majd 8 különféle fűzőt szerkesztettem meg eredeti méreteikben. A munkafolyamat következő stádiuma, ezen fűzők modellezése volt. A szabásmintákkal variációk létrehozása, a komfortos helyzetből diszkomfortossá alakítani, dekonstruálni, úgy, hogy jellegét folyamatosan elhagyva és az eredetiséget átírva új objekteket hozzak létre. Ezek a változtatások finoman, aprólékosan jelennek meg. A végső célom az, hogy a megértett és kísérletezett darabok és azok részegységeit hogyan tudom úgy átalakítani, hogy azok már ne csak iparművészeti alkotások legyenek, hanem a képzőművészet határát súrolják.
Célom egy kortárs társművészeti kiállítás létrehozása a jövőben, ahol ezek a moduláris részek egy új aspektusból, érdekes anyagokból prezentálják múltunkat és jelenünket, felruházva emberi kapcsolódások, kommunikációk fontosságáról, amelyek ezen szerkezetek által tárgyiasulnak.
