Lux æterna I-II.
szita, papír, 50 x 70 cm, 2017
A sorozat elkészítésénél az az intermediális probléma foglalkoztatott, hogy
hogyan lehetne megjeleníteni, láthatóvá tenni egy zenemű vizuális képét.
Értesítések
Még nincsenek értesítéseid.
Munkám alapjául Ligeti György 16 fős vegyeskarra írt kórusművét, a Lux Aeternát választottam, amely valójában
a Requiem, a gyászmise záró könyörgése.
Lux aeterna luceat eis Domine. Cum Sanctis tuis in aeternum, qui a pius es.
Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis.
A Lux Aeterna szövevényes, lebegő hangzásában találtam rá arra, hogy hogyan lehetne a hangok szövedékéből
egy halotti leplet, egy hangképet létrehozni. Fontos szempontom volt, hogy hiteles legyen ez a kép, a kottát hangról
hangra lekövesse, mégis lényeginek tartom benne a személyes nyomhagyást, az esetlegességet is.
A kotta lemásolásával, a hallható rendszerének a letapogatásával azonban megváltozik az eredeti Ligeti mű belső ideje.
Elszakad a hallottól, önálló idősávba, mértékrendszerbe kerül a vizualitás médiumába való átlépés által. Tulajdonképpen
magát a kész munkát is a Ligeti-féle eseménytelenség, definiálatlanság jellemzi, a mikropolifónia képi megfelelőjeként.
Oberfrank Luca, 2017
