„Egyebül vagy másképpen...”

Tócsni vagy prósza? Esetleg beré? Sokak számára ismerősen csengenek ezek a szavak, hiszen mind a mai napig használjuk őket, csak az egyes régiók másként ismerik. Az élő nyelveknek és nyelvváltozatoknak van egy alapvető tulajdonsága. A változás. Történetük attól függ melyik közösség használja, tartja életben. A magyar nyelvjárások elsősorban falvakban, kisebb közösségekben alakultak ki. Ebből kifolyólag minden, ami a közösséget jellemzi, az hat a nyelvjárásra is. A magyarországi tájszavak gazdag és változatos nyelvi örökséget képviselnek, melyek a helyi kultúrák és hagyományok lenyomatai.

Mestermunkámként egy memória kártyajátékot terveztem, ami bemutatja tájszavainkat, az egész ország területéről válogatva. 100 db szót választottam ki régiónként és azon belül igyekeztem megyékre, vagy községekre csoportosítani. A párokat a tájszó plusz annak jelentése adja ki. A tájszavak gyűjtése egy nagyon széles skálán mozog. Szinte sosem ér véget ezek gyűjtése, és ha lehet mondani egy tájszótár sem teljes. Munkám elkészítését több hét kutatómunkával kezdtem. A terv miszerint egy tájszavakat bemutató kártyajá- tékot készítek fix volt, viszont több kérdés merült fel bennem azzal kapcsolatban, milyen jelleggel szeretném őket bemutatni. A memóriakártya ötlete kézenfekvő volt, mivel ezzel a játékkal a diákok könnyedén megtanulhatják a szavakat miközben játszanak. Elsődleges célom ezzel a kártyapaklival, hogy a diákok megismerkedjenek a tájszavakkal, és ne érezzék kínosnak ezek, illetve a tájszólás használatát. Úgy gondolom, hogy az általam készített játék könnyedén lehet eszköze ennek, és a szótárak, tankönyvek helyett a diákok játszva tanulhatnak.

Miért kollázsillusztráció?

A kártyákon megjelenő illusztrációknak nagyon fontos szerepe van, ugyanis egy laikus, aki nem ismeri a tájnyelvet, az nem fogja tudni csupán a szavakból kitalálni mikor is talált párt a memóriajátékban. 

A kollázsművészet egy személyes és kifejező művészeti forma, ahol papírkivágásokat, különböző papírdarabokat ragasztunk egymásra vagy egymás mellé, ezzel kompozíciókat hozva létre. Én a kártyák megtervezésénél kollázsillusztrációkat használtam.  A tájszavak bemutatása mellett elengedhetetlen a népművészet megemlítése, éppen ezért ősszekapcsoltam őket. Minden tájszó egy-egy kollázsillusztrációt kapott, és a kollázsokon a népművészeti emlékeink és szövegrészletek jelennek meg. Ezáltal nemcsak a tájszavakkal hanem a magyar népművészettel is megismerkedhetünk. 

Jelen esetben nyomtatott képek és szövegek felhasználása mellett színes papírokból és újságokbol válogattam. Úgy gondolom ezzel a művészi nyelvvel érzékenyen és kézenfekvően mutathatók be a népművészet elemei. A kollázst izgalmas, szabadon variálható médiumnak tartom ami befogadható képi világgal rendelkezik és képes a plusz információk átadására miközben megmarad az illusztráció szerepénél. Esetemben a népművészeti elemek tisztán kivehetőek. 

A kollázs minden elemével tanítani tud anélkül, hogy ez túl direkt módon tenné.

A tájnyelv eltűnésében nagy szerepet játszik a közoktatásban a köznyelv használatának erősítése. Ezért is fontos, hogy a diákok megtanulják a nyelvi sajátosságaikat, és tájszavaink egy részét. E szavak zöme kisebb falusi közösségekben alakult ki, éppúgy, mint a népművészet. 

Kártyák formátuma

A kártyák tervezésénél, törekedtem az egyszerű formákra, és szöveges megjelenésre. A kártyák fő hangsúlya a kollázsokra tevődik. Ebből kifolyólag a többi tartalom az információk könnyebb átadása érdekében nem bonyolultak. A tájszavakat az egész ország területéről válogattam régiók azon belül megyék szerint. Mivel szerettem volna, hogy ezeket el is tudjuk különíteni egy megkülönböztető motívumot helyeztem rá. Ezek a motívumok a lap két sarkában helyezkednek el egy lekerekített négyzetben. Ezek a motívumok hímzésminták. Az adott terület leggyakoribb hímzésmintáját választottam ki. Példának okáért, Nyugat-Dunántúlban található Rábaköz, ahol jelentős hímzésekkel találkozhatunk. Így ez a régió egy rábaközi motívumot kapott. Ezek segítségével a kártyák régiónként elkülöníthetők egymással, és igény szerint kisebb paklikra osztahatóak. A motívumokat körbefogó négyzet mindig a kollázson szereplő legdominánsabb színárnyalatot kapta meg, így még inkább összhangba kerülhetett az illusztrációkal. 

A kollázsokban elhelyeztem egy példamondatot is a hozzá tartozó tájszóval, így a szavak szövegkörnyezetben is értelmezhetőek.

Kártyák hátoldala

A kártyák hátoldalánál szintén visszanyúltam az analóg művészeti technikákhoz. A kollázsillusztráció során viszonylag nagy mennyiségű levágott, tépett papír gyűlt össze, nem beszélve a nyomtatás során leesett darabokról, amit nem tudtam volna felhasználni, de kidobni semmiképp nem szerettem volna. Innen jött az ötlet a papírmerítésre. Ezeket a papírdarabokat ledaráltam majd saját papírt készítettem belőlük. Kísérleteztem többfajta színes lap hozzáadásával, hogy egy naturális színt kapjak és ne legyen erőteljes, de ne is tűnjön fakónak. Több papírt is elkészítettem, majd ezeket befotóztam és kiválasztottam azt az egyet, amit végül a kártyák hatoldalára illesztettem. A hátlap így kommunikál az illusztrációimmal, de nem zavar be egyéb tartalommal és a leeső papírdarabok sem vesztek kárba.

Doboz készítése

A doboz készítésénél törekedtem arra, hogy egy minél egyszerűbb megjelenést adjak. Mivel a kártyáim nagyon részletesek és rengeteg információt hordoznak, ezért gondoltam úgy, hogy a doboz ne jelenítsen meg több információt, mint amennyi kell. A doboz egyszerű téglalap formátumú, és mérete 10,6 x 15,6 cm. Söralátét kartonból készült, fehér papír bevonással. A dobozba készítettem egy tartó "rekeszt" is, ami összefogja a kártyákat, két paklira rendezve. A doboz teteje egy visszautalás a kollázsokra ugyanis ezen szintén egy kollázs található a kártyajáték címével, ami az „Egyebül vagy Másképpen" címet kapta. 

Diplomaplakátok

Készült: Széchenyi István Egyetem, Művészeti Kar, Design Campus

Készítette: Preiner Vivien 

Győr, 2025