designkultúra-tudomány
Kép a design struktúrán – A design struktúra mint kép
“Everyone designs who devises courses of action
aimed at changing existing situations
into preferred ones.”
Herbert Simon
“art is a symptom of society” 1
Boris Groys/Srdjan Cvjeticanin
Írásomban arra keresem a választ, hogyan működik – a designkultúra-tudomány által feltárt, a tervezőgrafika szakmatörténetében (The International Typographic Style) már bizonyos tekintetben lezárt szakasznak tekinthető – modulhálós tervezési módszer egy újfajta kontextusba helyezve. A képzőművészet és design határán létezik-e egy olyan képtípus–képépítési struktúra, ami a design speciális tervezési intelligencia módszerével építkezik, de már végeredményben nem az ipari sokszorosítást szolgálja. A kimenet egy olyan univerzális- szabvány állomány amely speciális technológiai háttér nélkül reprodukálható, – egyedi, digitális nyomatként – rendszerint múzeumi-kiállítási körülmények között kerül bemutatásra.
A design és designkultúra-tudomány mint fogalom
Tanulmányozva meghatározó design- és designkultúra-tudomány definíciókat Guy Julier
hármas meghatározásából 2 indulnék ki. Az ő olvasatában a design és designkultúra-tudomány
egyrészt rákényszerít minket arra, hogy túljussunk a „képek alá temetett megfigyelő”
pozícióján, és egy olyan térkép nyomán halad, amelyik azoknak a tárgyaknak a
kötődéseit tárja fel és analizálja, amelyek az információs áramlatokat és a köztük lévő teret
konstituálják, másodsorban hozzásegít, hogy a tárgyakat más tárgyakhoz, folyamatokhoz
és rendszerekhez viszonyítva lássuk, harmadszor pedig, nem pusztán analízisként, hanem
olyan generatív módszerként is mozgósítható e tudományág, amelyik a designpraxisban új
érzékenységeket, attitűdöket, megközelítéseket és intellektuális folyamatokat hoz létre. Bár
e fogalom kontúrja is „szabálytalan” Deleuze-i 3 értelemben és vele is jár az a fogalmakra jellemző illesztés, a kimetszés, és az újraszabás. Ha kimetszük belőle az egyértelműen negatívként hangsúlyozott „képek alá temetett megfigyelő” pozíciót, a rendszerszemlélet
és a generatív módszer és mozgósítás mint intellektuális mező jól illeszkedik a grid alapú
struktúra-képek irányvonalhoz. Nálam azonban a kép olvasásának képessége helyett a design
alapokon nyugvó építkezés, struktúrakibontás mint értelemvezérelt folyamat áll.
Iparművészet/design/designkultúra-tudomány és vizuális kultúra
Horányi Attila 2006-ban publikált tanulmánya 4 végén arra a megállapításra jut, hogy az iparművészet/design és vizuális kultúra fogalmak sajátos viszonyrendszere korábban „tárgyi
mivoltukban” alapján alakult, újabb szempontként átalakított viszonyrendszerüket emeli ki: „a viszonyok konstruálása valóban közös eleme a tervezésnek és az elemzésnek, az alkotásnak és a kutatásnak, a praxisnak és a teóriának, akkor e két cselekvéstípus összekapcsolása a tervezők és a kutatók, a termékek és az elemzések előnyét szolgálhatja. Következtetésében ő is a tárgy megvalósulása melletti szerkesztésre és a kölcsönös viszonyrendszerek elemzésére helyezi a hangsúlyt. A designkultúra-tudomány által elemzett és feltárt és elemzett tervezői gondolkodásmódok elősegíthetik a kutatók és tervezők tevékenységét egyaránt. Nigel Cross is kiemeli a design intelligencia 5 jellemzésénél annak kettős aspektusát. Egyrészt zökkenőmentesen működik alacsony szintű fizikai elveknél, de gördülékenyen old meg magas szintű, rendszerszerű összefüggéseket is és kutatja a megoldási koncepciókat. Kiemeli továbbá, hogy intelligenciájukat rendszerint tágabb kontextusokban alkalmazzák és gyakran képzeletbeli, de alkalmazkodó megoldásokat javasolnak konfliktusok és bizonytalanságok esetén. Kutatásomban fontos, analizáló szerepet szánok ennek a képességnek és víziómban együttműködő szereplőként használom a szigorúbb, geometrikusabb modulhálós alapokon felépülő struktúra-kép rendszerben.
Art és design
Boris Groys gondolatai nyomán – aki inkább gondolkodik a politikáról és filozófiáról, a művészet médiumával és azon keresztül – gondolkodhatunk-e a kép egy speciális típusára design- és design-kultúra szemüvegén keresztül. „[A] modern design pontosan az alkalmazott művészetek hagyománya elleni lázadásból született. […] magáévá tette […] a hagyományos alkalmazott művészetek ellen irányuló kritikát, és célul tűzte ki maga elé, hogy sokkal inkább a dolgok rejtett lényegét fedje fel, semmint a felszínüket tervezze meg. A modern design tehát nem a felszín megteremtését tekintette céljának, hanem sokkal inkább annak megsemmisítését […]. Az eredeti modern design redukcionista; nem hozzáad, hanem kivon.”6 Groys megfogalmazza azt a rejtett szerkezeti lényeget, amit a tervezőgrafika nyelvére lefordítva a rendszerint láthatatlan, te a tervezési folyamat során aktívan szerepet játszó modulhálós alapszerkezet jelent. Nem a felszíni szemkápráztatás a lényeg hanem maga a designfolyamat és ennek egy fontos eleme, szerkezeti egysége, egy formát tartó „struktúrális gerinc” amelyre szervesen épül rá a biztosan megtartott tartalom. Peter Murphy 7 esztétikai ismeretelmélet témában írt tanulmányában a design research elsődleges céljának, a képzelet nehezen meghatározható működésének egyértelművé tételét teszi. Ide tartozik a vizuális paradoxonok, metaforák értelmezése, ennek a puzzle-szerű világnak a többrétegű érvelésmintával történő értelmezése az magyarázó szövegek fő feladata. Nála tehát szintén fontos maga az alkotó folyamat, de elsődlegesen ennek komplex analizálását tartja szem előtt.
A tervezőgrafika új útjai
Az egyre perfektebb, ügyfélorientált, hatékony grafikai megoldások mellet a kortárs tervezőgrafika
egyes alkotói tudatosan megszabadulnak a szimpla objektivizálás kötöttségétől
és a szabadabb, formátumfüggetlen, médiumfüggetlen design-megoldások irányába lépnek
előre. Ahelyett, hogy a grafikai megoldásra, mint szinte kizárólagosan objektum-központú
megközelítésre koncentrálnának, a tervezést elemző rendszerek és módszertanok kutatását
és a meglévő interdiszciplinális információk integrációját tartják fő feladatuknak.
Az átláthatatlan mennyiségben, de könnyen hozzáférhető sablonkultúra és a személyre
szabható termelés korszakában áthelyeződött a hangsúlya a tervezett tárgyak fizikai jellegéről
– ami korábban analóg, majd később már digitális felületett jelentett – a termékhez vezető kutató-tervező folyamatra. A tervezőgrafika progresszív alkotói tehát már nem csak a kötött felületekre alkalmaznak statikus, „szemkápráztató-retinális” megoldásokat, hanem igyekszik platformfüggetlen, kutatásalapú, egyedi és beazonosítható szerkezettel rendelkező, a tervezési folyamatból szervesen kibontakozó megoldásokat adni a kortárs kihívásokra. Ebben a kontextusban lehet itt is az egyik autentikus forrás a megoldások számára designkultúra-tudomány és annak komplex eszköztára. Ha Papnek összetett definíciójából indulunk ki: „Design is a conscious and intuitive effort to impose meaningful order.... Design is both the underlying matrix of order and the tool that creates it.” 8 – akkor megtalálhatjuk azt a módszert ami egyrészt egy jelentéssel teli, értelmes struktúrát eredményez, másrészt a módszeren belül lehetőséget teremt a megoldást kínáló eszközök – vagy helyesebben módszerek – és maga a folyamat, rendszer egy összefüggő mezőkén való értelmezésére.
Összefoglalásként a designkultúra-tudomány mint tárgyakkal és információs áramlatokkal,
illetve a köztük lévő társadalmi térrel foglalkozó komplex diszciplína, rendszer- és folyamatelemző
képessége, generatív hatása révén nélkülözhetetlen szempontrendszert nyújt a XXI. század embere számára. A design egy olyan komplex konglomerátum ami körbevesz minket. Egyetemi oktatóként igyekszem hallgatóimnak – a design praxis mellett – ezt a csomópontokból felépülő térbeli keretrendszert a maga teljességében megmutatni. Tapasztalataim alapján aki kellően alámerül ebbe a befelé „gazdagodó” komplex labirintus- óceánba az konstruktív gondolkodással, elvont gondoltok és konkrét cselekvések nélkülözhetetlen tapasztalatával gazdagíthatja tervezői eszköztárát.
–––
1 https://egs.edu/faculty/boris-groys Srdjan Cvjeticanin összefoglalója Boris Groys életművéről,
utolsó letöltés: 2019. jan. 18.
2 Guy Julier: A vizuális kultúrától a designkultúráig, Disegno 2014/1. http://disegno.mome.
hu/?page_id=6, utolsó letöltés: 2019. jan. 18.
3 Gilles Deleuze/Félix Guattari: Mi a filozófia? Műcsarnok, 2013. 19.
4 NKA kutatások 2. Az iparművészet változó szerepe az átalakuló vizuális kultúrában
Szerkeztette: Antalóczy Tímea, Kapitány Ágnes MOME, 2006. Horányi Attila: Iparművészet/design
és vizuális kultúra (13-35. old.)
5 Nigel Cross: Design Thinking Understanding How Designers Think and Work Berg, 2011. 118.
6 Szentpéteri Márton: Design vagy iparművészet? Fogalomtörténeti vázlat. Korunk, 2017/10. 42.
7 Peter Murphy: Aesthetic Epistemology and Explanatory Knowledge (2017) 43–55 old. in. The
Shape of Things to Come, Mapping Artistic and Design Research, A Dynamic Reader, Edited by
Ákos Schneider, 2018, Budapest–Hong Kong
8 Victor Papanek: Design for the Real World: Human Ecology and Social Change. Chicago, III. 1971.
2019. 01. 20.
