Olasz utópia. Svájci cél.
Vedres Olasz utópia Adriano Olivetti – az elektronikus írógépei elhíresült olasz Olivetti cég alapítója – és a következő gondolata mindig előttem lebeg amikor oktatóként feladatokról gondolkodom. Pontosabban a feladat szót sohasem szerettem használni… Helyette sokkal inkább a játszótér és a cölöpök kifejezéseket. Az előbbi elsősorban egy megkülönböztetett, különleges hely, ahol az önfeledt játék mellett számtalan taktilis tudás sajátítható el: építkezés homokból, egyensúlyozás a mászókán. A cölöp kifejezés pedig azt jelzi, hogy kell valami stabil, kikezdhetetlen alap, amire a tervező építkezni tud. Egy strutúra ami erőssé teszi az embert és képes összefogni a benne csapongó gondolatokat. Olivetti sokkal költőibb gondolattal az utópia felöl közelíti meg ezt a témakört: „Az utópia szó a legmegfelelőbb módja annak, hogy eladja azt, amire nem képes az akarat, a képesség vagy a bátorság. Az álom, ami úgy néz ki, mint egy álom, amíg el nem kezd érte dolgozni az ember. Akkor azután céllá válik, ami már valami mérhetetlenül nagyobb/felnőttebb dolog.”
Svájci cél
Létezik egy a Till Schaap kiadó által gondozott és 2013-ban megjelentetett könyv: 704 oldal a terjedelme és 3 kilogram a súlya, ezek a tényszerű adatok. A címe: Willisau and All That Jazz. A Lucerne kantonbeli svájci kisvárosban 1975-óta rendeznek évente egy jazz fesztivált, aminek a szervezője és a vizuális anyagainak tervezője Niklaus Troxler, helyi tervezőgrafikus. Ötven év alatt nemcsak a rendezvény vált világhírűvé hanem maga Troxler is, elsősorban a fesztivál számára tervezett plakátjainak köszönthetően. Az előbb említett könyv előszavában így ír a willisaui jazz fesztivál eszenciájáról Peter Bischsel svájci író: „…. A kultúra oszthatatlan – csak akkor él, ha keveredik, és valószínűleg ezért a kultúra is valami földrajzhoz köthető fogalom. Nemcsak az számít ahogyan zajlik, hanem az is meghatározó, hogy hol. Egészen egyszerűen: otthon kell zajlania.”
Vedres
Ha van az ember számára egy hely, ahová betérve a kultúra oszthatatlan utópiája feltárul és néhány szerencsés szemlélő számára egy belső mozaik is kirakható, akkor összeál a kép. Megszólal a jazz… Végezetül Kondor Béla szenvedélyes üzenetének kíméletes átfordításával kívánok mindenkinek dolgos nézelődést és elmerülést egy édes utópiában. E rövid és lényegre törő gondolat szerint – ami egyben saját mottómá is vált – az oktatásban (is) a másik az egész értelme! Köszönöm a figyelmet!
Kiss Ferenc
Vedres 2025. március 28., kiállításmegynyitó szöveg
