Barion Pixel
Regisztráció  
Értesítések

Még nincsenek értesítéseid.

Üres a kosarad Nézz szét a projektek között!
Kategóriák Profilok Díjak Pályázatok Események
FAQ Impresszum Felhasználási feltételek Adatkezelési tájékoztató Általános Szerződési Feltételek

Theorein-kiállítás, megnyitó szöveg

​A KÁLYHÁRÓL

(Theorein-kiállítás, Szeged, TIK, 2018. 10. 15.)


Elhangzott a kiállítás megnyitóján, Szeged, SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központ​ban, 2018. október 15-én.


Mint tudjuk, két jelentősen eltérő módon juthatunk a tudás birtokába:

1. közvetetten, az objektumot körbejárva,

2. egybeolvadva a dologgal.

Henri Bergson megfogalmazása a sorozatokra és a meta-sorozatokra is igaz.

“Egy sorozatba ágyazott struktúra-sor élesebb és sűrűbb alkotói módszerként működhet, mint egy kizárólagos teljességet vizionáló művészeti modell. Az ily módon létrejövő kép-struktúrák nem illusztratívak és nem referenciálisak. A művelettel összhangban formailag is egymáshoz csiszolódtak. Az eltolás, a sodródás, a transzparencia, az időbeli eltolódás, a zoom, a variáció segítségével változik meg elsődleges jelentésük. Konnotációik, a különböző mértékben rejtett kompozíciós struktúrák hatására, a létrejött sorozatokban bomlanak ki.”

Én legalábbis ezt olvastam nemrég egy régi építkezési naplóban. Le lehet például fényképezni a mérföldköveket. Szabványosított darabok, amiket azonban különbözőkre alakított az idő. Az időjárás megcakkozta őket, összefirkálta. Már nem egyformák. Lefényképezed őket felülről, egymás mellé helyezed, 6 x 6 darab. Mondanak valamit. Nem tudom, mit mondanak. Egy űrutazó alighanem ilyennek látná a Föld elfuserált lakóit.

Vagy csinálhatod azt, hogy a figuráidból (mintha matematika lenne ez) mágikus négyzeteket képezel. Szétszeded. Összerakod. Fölfalja és átalakítja a mágikus penész az egészet. Aztán eleged lesz a matematikából, visszatérsz a plakátjaidhoz, és akkor a függőleges vonalak, csíkok, tömbök meg a rejtőzködő betűk jelentik majd (annak is lennie kell:) az átmeneti esztétikai oázist. Nonfiguratív falragaszok, mégis érteni vélem őket. Talán éppen azért, mert van köztük egy ember is. Nyolcvannégy éves férfi, jókora bajusszal. Kitekint egy gyönyörű nyíláson. Nem tudom, ki az, de fontos alak lehet. És lehet úgy is, hogy futsz a gáton, egyik zsebedben a látens hagyaték egy különös tárgya, a másikban meg egy kamerás mobil. Megállsz, ráteszed a mérföldkőre a dolgodat, lefényképezed. Futsz tovább. Otthon kiteszed a gépre, kinyomtatod, készül a leltár.


Én egész életemben a kályhát kontempláltam, mondja a kutató a laboratóriumában. És amikor azt mondják nekem, most csak a kályhát ismered, akkor eredményem mindenképpen kicsinek tűnik. Miért. Mert ők úgy állítják be, mintha a kályhát a világ tengenyi dolga között tanulmányoztam volna. Ám amikor én a kályhát kontempláltam, akkor ő volt a világom, és vele szemben minden más elsápadt. 


A ‘theorein’ görög szó egyébként azt jelenti: megfigyel, szemlél, szemrevételez. Ennyi a dolgunk.


Hölgyeim és uraim, Kiss Sárkány Ferenc Theorein-kiállítást megnyitom!


Szilasi László

Regisztrálj vagy lépj be, ha szeretnéd kedvelni a projektet!
tervezőgrafikus művész
Szeged, Magyarország
Statisztikák
Megtekintések
115
Kedvelések
0



Jelentem
Szerzői jogot sért az alkotás? Egyéb jelenteni valód lenne a művel kapcsolatban?
Jelezd nekünk e-mailben a hello@arthungry.com címen és mi utánajárunk!