Barion Pixel
Regisztráció  
Értesítések

Még nincsenek értesítéseid.

Üres a kosarad Nézz szét a projektek között!
Kategóriák Profilok Díjak Pályázatok Események
FAQ Impresszum Felhasználási feltételek Adatkezelési tájékoztató Általános Szerződési Feltételek

A design rács definíciója, 2021

A design rács háromlépcsős teoretikus definíciója
kontra „Müller-Brockman modell”
(Prasad Bokil alapján)1



1.Prasad Bokil problémafelvetése

A rács/háló – kiterjedtebb formában a modulháló – a kortárs tervezőgrafika közismert, a szakma történetében jól dukomentált fázisok során kialakult és széleskörben elfogadott tervezési eszköze a legkülönbözőbb térbeli felületek elrendezéshez. Prasad Bokil – az Indiai Guwahati Technológiai Intézet oktatója – A rács újradefiniálása a vizuális designban című tanulmányában1 felveti egy tudományosan megalapozott univerzális rács definíció megalkotásának szükségességét, és egy három fokozatú logikai rendszerre alapozva el is jut egy általa univerzálisnak gondolt, a design teljes spektrumát lefedő meghatározáshoz, amit általános használatra javasol és egyben új fejezetet is szeretne nyitni a szakelmélet ezen területén a tudástranszfer átadásának egzakt, tudományos alapozottságú módszerével.
Bokil véleménye szerint a tervezést segítő hálózatok fogalmával és gyakorlati hasznosságával kapcsolatban van ugyan egy általános szakmai konszenzus, de nincs a tervezői közösségek által általánosan elfogadott és tudományos alapokon nyugvó egyedi meghatározás. A rács definíciójának komplex – a tudomány fogalomalkotásának metodikájával párhuzamos – felépítése segítene megérteni ennek a koncepciónak az alkalmazási területeit, meghatározni a kutatás előfeltételeit és végül megtalálni a pontos tartományait a tervezés-kutatás szerteágazó területei között.


Kettős célt vállalt tehát a tanulmányban:
1. A rács teoretikus, minden területre kiterjedő meghatározását.
2. Egy gyakorlatorientáltabb – a tervezőgrafikusok mindennapi munkája során számára használható – mégis alapos és pontos változata.


1.1. Rács és kreativitás
A modulháló alapú tervezőgrafikai megoldások ellenzői gyakran kritizálták a módszert sablonossága, túlzott szigorúsága és kevéssé „kreatív” eljárásmódja miatt. A disszertáció történeti szakaszában tárgyalt tervezők (Lauweriks, Tschichold, Bill, Aicher, Mannstein, Stankowski, Müller-Brockmann, Gerstner, Crouwel, Vignelli, Apeloig) alkotásai bizonyítják, hogy a két fogalom viszonya ennél sokkal összetettebb.
A rács pont egy olyan támpontrendszer amely segítheti megalapozni a tervezői döntéseket és így egy hatékony és eredményes artefaktumot eredményezhet. Ahogy Samara idézi Making and breaking the grid című könyvének előszavában Müller-Brockmant: „A rácsrendszer segítség, nem garancia. Megenged számos választási lehetőséget és minden tervező kereshet olyan megoldást ami megfelelő a személyes stílusának. De meg kell tanulni a rács használatát; ez a művészet olyan ága, amely igényli a gyakorlást.” 2


Röviden összefoglalva a különbségeket:
a) A kreativitás fogalom, míg a rács viszont fizikai formában létező tervezési eszköz.
b) A kreativitás egy elméleti koncepció, elvont fogalom a rács viszont egy gyakorlatban használatos tervezési segédlet.
c) A rács tudományos alapú definíciójának nem csak tipográfiai fókusszal kellene rendelkeznie, hanem ki kell terjednie a design teljes területére.
Prasad Bokil tanulmánya nyomán – a nála említett szakirodalmi hivatkozásokat kibővítve – próbálom megvilágítani a tervezési hálózatok témakörének feldolgozását a jelentősebb nemzetközi szerzők műveinek áttekintésével és elemzésével. Ezek a források túlnyomó többségében közvetlen megfigyeléseken és az ezekből történő szabályok tipizálásán és gyakorlatközpontú elsajátításán alapulnak. Elméleti alapon fejtik ki a rácsrendszerek lényegét, majd a gyakorlati példákra összpontosítanak és végül az olvasóra bízzák a szerkezethez köthető tervezési- és gondolkodási folyamatotok elsajátítását, megértését.


2. A „Müller-Brockmann modell” 2


2.1. Josef Müller-Brockmann: Grid systems 3 – 1968
Müller-Brockmann: Grid systems című könyve először 1968-ban jelent meg és azóta is a tervezőgrafikai szakirodalom legmeghatározóbb művei közé tartozik. Viszonya a grafikai háttérszerkezet (rács/hálózat) témköréhez nagy hatással volt nemcsak a tervezők szakmai viszonyulási rendszerére, de az elkövetkező szakmatörténeti- és tervezéselméleti művek szemléletmódjára is.


Ezek a sarokkövek röviden összefoglalva a következők:
– A rács mint tervezési filozófia.
– A rács esztétikai rendezési rendszer, egy bizonyos mentális attitűd kifejezője és megmutatja, hogy a tervező munkáját konstruktívan/szerkezetelvűen, előretekintő szemprendszerben képzeli el. Ez szakmai világképének kifejezés- és cselekvésmódja.
– A rács szerepe a tervezésben és előnyeinek felsorolása.
– A rács-szerkesztés szabályrendszere, tipizálása.
– Teljeskörű kitekintésre törekvő, gazdag példatár.


2.2. Ellen Lupton: Thinking with Type 4 – 2010
Lupton könyve negyvenkét esztendővel követte Müller-Brockmann összegzését és ez az eltelt időintervallum jelentősen megváltoztatta a tervezőgrafika világát – a technológiától a társadalomban betöltött szerepéig.
Ugyan az írásmű három fejezetéből csak egy foglalkozik dedikáltan a grafikai rácsok tematikájával mégis jóval szerteágazóbb és teljesebb elemzését kapjuk a témának, mint a Bokil tanulmányában kiemelt summázat: „A rács a teret vagy az időt bontja rendezett egységekre.” 5 Ez a definíció univerzális szemléletében viszont már nagyon hasonlít Bokil végső meghatározásához. (lásd: D3.4.1.)
A gridrendszerek merev, uniformizáló hatása helyett hangsúlyozza a flexibilis funkciót is: a hatékony rács nem merev képlet, hanem alkalmazkodó-hajlékony és rugalmas szerkezet, egy csontváz, amely együtt mozog az információ izomtömegével.6
Samarával ellentétben Lupton szemléletmódja nem csak a szakmatörténetre koncentrál, hanem a tematika legteljesebb ismeretelméleti/episztemológiai körbejárására, és Müller-Brockmannhoz képest több filozófiai  és tervezéselméleti információt rendszerez.
A könyben idézett Jacques Derrida meghatározás a rács eddig kevéssé hangsúlyozott, különleges „öngerjesztő” funkciójára világít rá amellett, hogy kifejezetten ellenzi a háttér mint fogalom használatát. „A keret... eltűnik, eltemeti magát, elnyomja magát, elolvad abban a pillanatban, amikor telepíti legnagyobb energiáját. A keret semmiképp sem háttér... sem a margó arányát meghatározó alakzat. Vagy inkább olyan alak, amely önszántából jön létre.” 7
A tervezőgrafikai rácsrendszerek szakmatörténeti eredete a magasnyomás tényleges moduláris szerkezetére – a sorvezetőkre, segédvonalakra és ezek egymás mellé rendelésére – vezethető vissza a kortárs technikai színvonalon a tervezés már szinte kizárólagosan digitális úton ér véget. Ennek tükrében rendkívül fontos alapmegközelítési támpont lehet a szoftvervezérelt design és a rácsok viszonya:  „Bár a szoftver sima görbék és folyamatos tónusok illúzióit generálja, minden digitális kép vagy jel – végső soron – gondosan határolt blokkok rácshálójából épül fel.” 8 Ez a megállapítás is rávilágít arra, hogy milyen mélyen, az alapokig szövi át a digitális tervezőgrafikát a hálózatok rendszere.
Ezzel szoros összefüggésben emelhető ki Lupton fejezetében Gerstner kiemelt szerepe. Designing Programs (1964) című könyvét a rendszerorientált tervezés manifesztumaként definiálja. A fizikai háttérrendszereken túllépve Gerstner egész tervezési „programot” épített fel, vizuális/formai és fogalmi szabályok halmazaként határozta meg a tervezési megoldások sorának felépítését. Módszertanát összekapcsolta a kibontakozó a számítógépes programozás új területeivel és példákat mutatott be számítógéppel generált mintákra, amelyeket matematikai leírással készítettek látványelemek egyszerűen előre definiált szabályok szerinti kombinálásával hozott létre. „A tipográfiai rács a kompozíció, táblázatok, képek stb. arányos szabályozója. A nehézség: megtalálni az egyensúlyt;  maximális megfelelést egy szabálynak a maximális szabadsággal. Vagy: a lehető legnagyobb variálhatóságú állandók maximuma.” 9 A második világháború utáni svájci tervezők totális és tökéletesre csiszolt módszertan építettek fel a rács körül ennek a komplex ideológiának Gerstner volt a legszélesebb spektrumon alkotó képviselője. Nála a rács bizonyult a kulcsnak egy egyetemes nyelv megteremtéséhez.


2.3. Massimo Vignelli: Grids: Their Meaning and Use for federal Designers + Vignelli Canon – 2009.
Vignelli elsősorban nem a modulhálón alapuló tervezéselmélet elméleti kutatásában, hanem gyakorlati tervezőként alkalmazásában és népszerűsítésében hozott létre kiemelkedő életművet. Bokil összefoglalása szerint nála a rács definíciója a következő: „A rács előre meghatározott háttérszerkezet a kiadványtervezésben.” 10 Vignelli kedvenc műfaja volt a különböző reprezentetív albumok grafikai tervezése, ahol ezt az előre kiszerkeztett arányrendszert tökéletesre tudta fejleszteni.
Karrierje végén a tudástranszfer egy rendhagyóan demokratikus – és ezáltal hamar és rendkívüli népszerűségnek örvendő – módját választotta, amikor Vignelli Canon címmel weboldalán szabadon elérhetővé tette a grafikai hálózatközpontú tervezésre fókuszáló kiadványát. 2009-ben, már az első hónapban 300.000 letöltést regisztráltak az oldalon!11 A kiadvány mai napig is ingyen letölthető digitális (pdf formátumban).


2.4. Emil Ruder: Typographie Manual12 – 1967/1977
Ruder több mint 20 év tanítási és gyakorlati tervezési tapasztalatát foglalja össze ebben a könyvben. Müller-Brockmannhoz hasonlóan ő is a klasszikus tipográfia felől közelít a tervezés fogalmához. A rács definíciója szempontjából is kiemelhetünk néhány speciálisan megvilágított területet:
– A mintarács jelenti a formális egység megteremtését a különböző szövegmennyiségek, valamint a különböző méretű és formájú kép között.
– Az egységes tervezés (integral design) fogalma, ahol a tervezőnek a munkájára mint egészre kell gondolnia, és az egység érdekében el kell hagynia az egyes munkák bizonyos jellemzőit.


2.5. Timothy Samara: Making and breaking the grid13 – 2005/2017
Samara két kiadást is megélt könyvében az első fejezet kulcstematikája a rácsalapú grafikai tervezés történetének összefogott, de társműfajokat (elsősorban építészetet, formatervezést és képzőművészetet) is magában foglaló elemzése. Kellő hangsúlyt kapnak a Sváci stílust megalapozó mesterek, mindenek előtt Müller-Brockmann is. Külön érdekessége a könyvnek, hogy példatára nemcsak ott elemzi a tervezőgrafikai háttérszerkezetek és rácsok szerepét ahol határozott, formaalkotó szerepet töltenek be. Breaking the grid című fejezetében a struktúrákat kerülő vagy alternatív megoldásokat kereső példákon keresztül tudhat meg többet az olvasó a designszerkezetek deformációiról, torzítási lehetőségekről, dekonstrukciós megoldásokról.
Brokil tanulmányának definíció fókuszú összegzése a műröl Samarát idézve: „A rács a grafikai tervezés szervező elve.”14 Ezt kiegészítve Samara a könyv elején egy elég pontos és általános – nem csak tipográfiai fókuszú – megfogalmazást is közzétesz, amely a tervezőgrafika minden területén érvényesíthető: „Minden tervezési munka magában foglalja a probléma megoldását mind vizuális és mind szervezeti szinten egyaránt.”


2.6. Allan Swann: How to understand and use Grids 15
Swann könyve 1989-ből a számítógépes fordulat előtti idők tervezési háttértudás alapműve, mely nem az ismeretelmélet és tervezési program felől közelít hanem a gyakorlati megvalósításhoz ad sok sok praktikus információt. A megjelenés évéből következően a nyomtatott felületek uralják a tematikát, és a rácshálózatok tipizálását is (magazinok, napilapok, könyvek és klasszikus tipográfiai munkák). Ismeretterjesztő jellegéből adódóan Swann nem elemez összetett tervezéselméleti kérdéseket viszont közérthető ábrák és magyarázó szövegek segítségével transzferálja a tudásanyagot.
Developing a grid fejezetében – vázlatos és erősen tömörített formában – mindössze Le Courbisiert és Mondriant emeli ki mint a felületek felosztásában és arányrendszereik matematikai elveken való megfeleltetésén dolgozó XX. századi alkotót. Brokil tanulmányának definícióközpontú kiemelése Swanntól: „A rács a tér geometriai megosztása.”

2.7. Kate Clair, Cynthia Busic-Snyder:

A typographic, A primer to history, techniques and artistry 16
„A rács egy mögöttes szerkezet, amely az oldal tervezésére és az elemek elrendezésére irányul.” Kate Clair és Cynthia Busic-Snyder könyvében komoly tipográfiai fokuszú ismeretanyagot sajátíthatunk el (teljes írás- és betűtörténettől a betűkarakter példákig). A fenti idézet az utolsó, tizenkettedik fejezetbő származik (Organizing typographic compositions). Szakmatörténeti és betűtípustárként fontos háttérinformációkat kaphatunk a könyvből, de a tervezés ismeretelméleti- és filozófiai mélységeit és a fogalomalkotás tudományos logikáját más forrásokból kell megismernünk.


3. Prasad Bokil háromlépcsős megközelítése, módszertana


Bokil tanulmánya mellőzi a tágabb történeti kontextust és arra a – saját maga által tudástranszfernek definiált – problémára öszponosít, ami maga a rács (mint teljes, átfogó koncepció) illetve annak pontos, tudományos alapozottságú definíciója ami – egyértelműen definiált célként – egyaránt érvényes a tervezés tartományában és azon túl is.
A fogalomalkotási folyamat elsődleges adatgyűjtéssel kezdődött tervezési szakemberek részvételével (interjúk és online kérdőívek segítségével) majd kiegészült az elérhető szakirodalomban előforduló adatokkal, köztük a fent kiegészített definíció „kezdeményezésekkel”. A kutatás első szakasza a többségi elemzés után zárult le.


3.1. Első definíció – D1

A többségi elemzés metszeteként létrejött első meghatározás az adatok összegzésével jött létre, a kapott válaszok kulcsszavainak egyzakt csoportosításával és statisztikai elemzésével.
D1 – tulajdonképpen az összegyűjtött és leggyakrabban előfordúló szavak súlyozásával, összefűzésével (lásd 1. táblázat) jött létre: A rács/háló = szerkezet + felhasználás + rend és következetesség + vizuális.


3.2. Második definíció – D2
Az átfogóbb meghatározás elérése érdekében Bokil további szempontokat, kapcsolatokat épített be a kutatásba. A az összegyűjtött adatok, szakmai információk kapcsolódását, hierarchiáját és jelentőségét. Három kulcsfogalom köré csoportosította az ismereteket: funkció, forma és kontextus.
Egy hierarchiaszinttel lejjebb már hat kulcsszó fogja össze az ábrarendszert: közeg, folyamat, lélektan/filozófia, tér-idő, lételméleti és fizikai vonatkozásokat egyesítve.
A szavak kapcsolódási rendszerének kialakítása után az alábbi, még szintén egyenletre hasonlító szólánc alakult ki (d2): Rács = (ontológiai forma + fizikai forma) + (közepes + folyamat [(személy) cselekvés] + attribútum + hatás + pszicho-filozófiai) + (alkalmazás kontextus + társadalmi-kulturális kontextus).
Ez a meghatározás azonban még további tisztításokat igényel Bokil szerint: az attribútumokat mellőzni kell, mivel túl sok létezik belőlük és alkalmazásonként nagyon változhatnak. A hatásfunkciók, mint a tervezett látvány esztétikájának, használhatóságának javítása, nagyon szubjektív tulajdonságok, és a tervező képességétől és képességétől, valamint a tartalom természetétől függnek. A mondatok átrendezése, néhányuk helyettesítése ugyanazon kategóriába tartozó más kifejezésekkel, és további egyszerűsítés után a meghatározás a következő (D2): A háló/rács geometriai forma, egy előre meghatározott alapstruktúra, amely megteremti a tér tudatosságát egy definiált területen illetve irányelvként kíséri a tervezőt a vizuális reprezentáció létrehozásában és a vizuális információk elrendezésében.
Az eredmény egy – a tervezőgrafika területén működőképes és használható – definíció, a két- vagy három dimenziós térre vonatkozóan, de nem érvényes az idő felosztására vagy más adathordozókat elválasztó rácsokra. Bokil érvelése szerint a végső meghatározásnak általánosabbnak kell lennie, fel kell oldania a kontextuális korlátozások problémáját.


3.3. Univerzális definíció
A D1 és D2 meghatározásokon túllépő univerzális definíció létrehozásához Bokil egy új – a többségi és kapcsolati elemzéseken túlmutató – keretrendszerben, az FBS-ben (Function-Behavior-Structure) képzeli el. Ez a Gero17 által javasolt rendszer tervezési ismeretek reprezentációjában már eredményesnek bizonyult.
A rács egy olyan előzetes tervnek tekinthető, amelyet a tervező hozott létre a további vizuális megoldások elősegítése érdekében (lásd Derrida gondolatát korábban, 4. oldal). Ezt a kétrétegű design folyamatot Bokil és Ranade18 a vizuális tervezés kétrétegű FBS keretrendszerének segítségével tárgyalja. A rácsokhoz nagyon sok függvényváltozó kapcsolódik, és minden változónak különböző értékei lehetnek. A vizuális hatáson alapuló funkciók szubjektívek, így az ebből származó meghatározás is az lenne. A rend, fegyelem, következetesség, homogenitás olyan változók amik nem kerültek be a végső meghatározásba mivel aminek függetlennek kell lennie a látásra gyakorolt ​​hatásától, ugyanis előfordulhat, hogy a rácsrendszerek használatával sem éri el a kívánt hatást a tervező.
Az alapvető szerkezeti elemek: pontok, vonalok, görbék vagy négyzetek, körök vagy az összetettebbek: szabályos, szabálytalan alakzatok és ezek kombinációi szinte végtelenek lehetnek. A végső definícióba nem lehet belefoglalni a struktúra összes lehetséges leírását, mert a meghatározás egy végtelen, hosszú listává válhat (lásd d2).
A rács viselkedése valójában összekapcsolja a látás szerkezetét a rács szerkezetével. Bár viselkedési változóinak különféle lehetőségei lehetnek, a rács akkor is létezik, ha csak egy változó van, egy lehetséges értékkel. Végső soron rögzíti az opciók halmazát amelyeket a tervező felhasználhat a látvány megtervezésekor. Ezért a rács jellegzetes viselkedése a szerkezetének diszkretizációja. Ezek alapján Bokil végső definíciói:


(D3.1.)    A rács: szerkezet bármilyen folytonosság felosztására.
(D3.2.)    A rács egy szerkezet, amely bármilyen kontinuum diszkretizálására használható.


Ez a definíció már független a szerkezeti- és a funkcionális változóktól, (a formától, a tartalomtól, a kontextustól és a tervező ágensektől). Univerzális jellegéből adódóan lefedi a hálózat minden létező és potenciális formáját és funkcióját.
Bokil tanulmánya tudományos alapossággal mutatta be egy – a tervezésben általánosan használt kifejezés – meghatározásának szisztematikus módszerét. Az első szakaszban a többségi- és kapcsolati elemzés alapos megértést adott a fogalomról, az FBS ontológián alapuló végső meghatározás pedig kellően univerzális és egyszerű, érvényes a rács minden lehetséges formájára és funkciójára.


Veszéje is ebben rejlik: vajon a tervezők elfogadnak-e mindennapi munkájuk során egy ilyen „filozofikusan” rafinált és tudományos kifejezéseken – kontinuum és diszkretizálás – alapuló definíciót? Kiegészítve azonban a felsorolt szakirodalmak sokszínű és eltérő hangsúlyú tudásanyagával már teljesebb képet kaphatunk a tervezőgrafika egyik alapfogalmáról a grafikai szerkezeti rendszerekről és ezek történetéről, gyakorlati példáiról, változásukról a technológiai keret tükrében és vizionálhatjuk, hogy jelentős szerepük lesz a jövőben is a tervezés gyakorlati és elméleti hátterében is egyaránt.


Hivatkozások:
1    Bokil, Prasad: Redefining the Grid in Visual Design 249–261. o. in.:
ICoRD’15 – Research into Design Across Boundaries Volume I. – Theory, Research Methodology, Aesthetics, Human Factors and Education, Springer India, 2015.
2    Samara, Timothy: Making and breaking the grid, A graphic design layout workshop, Rockport Publishers, 2017.
3    Muller-Brockmann, Josef: Grid Systems in Graphic Design Raster Systeme Fur Die Visuele Gestaltung (German and English Edition), Verlag Niggli AG, 1996. 10. o.
4    Lupton, Ellen: Thinking with Type A Critical Guide for Designers, Writers, Editors, & Students, Princeton Architectural Press, 2010. 151. o.
5    Bokil: Redefining the Grid in Visual Design 252. o.  (saját fordítás)
6    Lupton: Thinking with Type 151. o.
7    Lupton: Thinking with Type 153. o.
8    Lupton: Thinking with Type 153. o.
9    Lupton: Thinking with Type 165. o.
10    Bokil: Redefining the Grid in Visual Design 252. o. (saját fordítás)
11    Debbie Millmann – Design matters: https://www.designmattersmedia.com/podcast/2010/Ma...
12    Emil Ruder: Typographie A Manual of Design Nigli Verlag, 1967/1977

13    Samara, Timothy: Making and breaking the grid, A graphic design layout workshop, Rockport Publishers, 2017.
14    Bokil: Redefining the Grid in Visual Design 252. o. (saját fordítás)
15    Swann, Allan, How to understand and use Grids, Quarto Publishing plc., 1989. https://archive.org/details/
16     Clair Kate, Busic-Snyder Cynthia, A Typographic Workbook: A Primer to History, Techniques, and Artistry, Wiley & Sons. Inc., 1999.

17    Gero, J.S., Design prototypes: A knowledge representation scheme for design, AI Magazine, 11(4), pp 26-36, 1990.
18    Bokil, P. and Ranade, S., Function-Behavior-Structure Representation of the Grids in Graphic Design. In J. Gero (Ed.), Design Computing and Cognition’12, pp 533-552, Springer, 2014.

Regisztrálj vagy lépj be, ha szeretnéd kedvelni a projektet!
tervezőgrafikus művész
Szeged, Magyarország
Statisztikák
Megtekintések
166
Kedvelések
0



Jelentem
Szerzői jogot sért az alkotás? Egyéb jelenteni valód lenne a művel kapcsolatban?
Jelezd nekünk e-mailben a hello@arthungry.com címen és mi utánajárunk!