Inventory 2015-2021.
Rács, tervezés, betűk és a véletlen...
An almost endless series: Inventory
Grid, design, letters and random...
Mottó 1.:
Roland Barthes: Interdisciplinary
“In order to do interdisciplinary work, it is not enough to take a ‘subject’ (a theme) and to arrange two or three sciences around it. Interdisciplinary study consists in creating a new object, which belongs to no one”.
//
“Azért hogy munkánk interdiszciplinális legyen, nem elég venni egy témát és köré rendezni két vagy három tudománytterületet. A interdiszciplinális tanulmány azon alapul, hogy létrehoz egy új célt, ami senkié.”
Mottó 2.:
Herb Lubalin: Typography
“What I do is not really typography, which I think of as an essentially mechanical means of putting characters down on a page. It’s designing with letters.”
“What I’m doing is not really graphic design, which I think is a basically applied toolbar to put information on a surface, often superficial. Design with structures and from structure – in the background and sometimes in the foreground, back and forth.”
//
„Amit én csinálok, nem igazán tipográfia, ami úgy gondolom lényegében egy mechanikus módszer a karakterek elhelyezésére egy oldalon. Ez tervezés, betűkkel.”
“Amit én csinálok, nem igazán tervezőgrafika, ami úgy gondolom egy lényegében alkalmazott eszköztár arra, hogy információkat helyezzünk el felületen, gyakran felszínesen. Az én terveim alapja – és néha a főmotívuma is – maga a struktúra – a háttérben és az előtérben, odafelé és visszafelé is.”
– – – – – – – – – –
A sorozatról:
Szeged, Tisza-parti töltésoldal – mérföldkövek a folyamkilométerek jelzésére. Talált rozsdás vasdarab: a főszereplő. Időpont: vasárnap délellőtt, a heti futások közben. Ha az ember igazán komolyan foglalkozik valamivel – betűvel és képpel – akkor az benne van a ráncaiban, a bőre alatt áramlik, felzabálja és kikapcsolja egyszerre... Hiába hajszolnám az időt és a kilométereket: az áramló sorzat megállít. Fogdd meg és fotózz.
A sorozat 2015-ben Deszken indult. Anyósom vittem kemoterápiás kezelésre. Sokszor. Az első vonalak a tüdőrákosok sétájához szolgáló távolságmérők. Később édesapámat vittem kezelésre. Rák megint. Akkor még felépült.
Később csak a töltésoldal maradt a mérföldköveivel. 6,1 km. Oda és vissza. Odafelé két fontos épület is van az úton: a "Legújabbklinika" és a Patológia. Szeged egyetemi város.
A eredmények egy-két év után jöttek (nemzetközi kiállítások, katalógusok). Édesapám 2017-ben halt meg, a rozsdás vassal és egy fontos koreai katalógussal a kezében... az ablakból a Tiszát lehetett látni és a töltésoldalt, a kilométerkövekkel.
Később az ő tárgyait kezdtem feldolgozni, a "hagyatékot". Szemzőkést, csavarokat, anyákat, egy gubacsot – amit még ő hordott cserkész korában, majd én is megpróbáltam örsvezetőként... egy igazgatói figyelmeztetés lett belőle. Pszichológus volt és nagyokat hallgatott és persze szinte mindent gyűjtött. Volt két esztergapadja és hat különböző fúrója is – többek között.
Később jöttek a gyermekjátékok, betűk műanyag lapokon és reklámanyagokból gyűjtve.
A fotózott sorozat instagramon látható, 300-hoz közel jár: https://www.instagram.com/sarkanylatvany/
