Lelkek halála
Elveszett lelkek az élet tengerében,
Keressük a célt, csodára várva,
Lépdelünk a múltba érkezve,
És megjelenik egy kísértet ábra.
Kűzdünk, harcolunk ellene,
Emberi erőnk, mind hiába,
Hajszol minket a sötét szellem,
Elmenni kíván emberi lelkem.
Adjuk fel végre, nem kelhetünk fel,
Elmúlt a boldogság ábrándja,
Veled lenni volt egyetlen vágyam,
Vége az álmomnak felkelek ma.
El kell engednem téged örökre,
Ha mást nem, Istennek könyörögve.
Kérlek sorsom, hagyd járnom utamat,
És most először hadd döntsem le a falakat!
