AZ „ember” Ami
– kivérzett hétköznapjaiban, a csak hardver személyiségstruktúrájú csonkított múmia, egy kitöréses rekreációs próbálkozásban exponálva:
AZ „ember” Ami
– nekrofil feltámadás, újrakezdés végtelenül mint a fejre csavarodott pólya
Isten halott!……… nincs vétel-leeresztette nekünk a pólya másik végét..
AZ „ember” Ami
– társadalmi abúzusaiban vérzik ki, ahogy fogyasztja a másikat, a szociális- egzisztenciális életben maradásért, a szadista sikerorientált érvényesülés szent hitében.
AZ „ember” Ami
– epileptikus pózában, és komfort mozgásával vajúdik adhéziót, az elvárás-megfelelés státuszaiba,
plasztik szimbólum formába -egy konfekciós szexikon baba verziója, aki délibáb vágyait ringatja.
AZ „ember” Ami
– a pedofil hisztéria az örök fiatalság iránt, a teljes önkifejezés: crossdressing, talán egy szoftver a nemi sztereotípiák gumiszobájában.
A csomagolás a lényeg, a fertő-tlenített pólya, a tetszetős glamour stroboszkópban.
a szilánk, egy logo, amit a másik törött világával megoszt: vak high-tech marionett bábu degenerált prezentációjaként.
Az ő pózait állítottuk be ismét, egy poszt-apokaliptikus térbe, urbex életérzésbe helyezve az „embert”…
saját tárgyi szemeteink, illegálisan a szőnyeg alá söpört fizikai-lelki hulladékaink makettjei közé.
Használunk... elhasználódunk….az „ember” áldozat, és gyilkos, 2:1-ben.
Mindenki másképp csinálja ugyanazt.
