Most már látsz engem

​​​​Most már látsz engem 

OTDK/OMDK 

Képgrafikai szekcióban szerepelt

2017 

Téma: A Kékszakáll-történet megismerése és az ítélkezés lélektani mechanizmusa

Technika: kék akrill festék (felső réteg), fekete tustoll (grafika, alsó réteg)

A grafika mérete: 420 mm x 594 mm

Fém keretben (+ 4x30 mm)​

Leírás:

Művem elkészítésével az volt a célom, hogy a közismert Kékszakáll-történet alapján elkészítsem a főszereplő karakterének egyfajta értelmezését, amit összekötöttem a megismerés és ítélkezés lélektani mechanizmusaival.

A vándormotívumokból a tilalmat emeltem ki, aminek megszegése mindig bűnhődéssel jár, de közben maga a titok is megsérül, esetleg átalakul, megváltozik.

Az alkotói folyamat ismertetése során röviden bemutatom a történet eredetét, legelterjedtebb változatait. Kékszakáll karakterének értelmezési különbségei éppen azt mutatják meg, mennyire saját, szubjektív előfeltételezéseinken, addigi tapasztalatainkon keresztül értékelünk és ítélünk meg másokat. Az értelmezések egy része Juditot látja áldozatnak, más részük a Kékszakállt, aki kitárulkozott neki. Egyesek szerint az a gond, hogy a férfi képtelen az intimitásra, mások szerint pedig az, hogy a nő túlzottan le akarja „csupaszítani”.

​

​Többféle inspiráció hatása alapján megtervezett alkotásom két részből áll. Az egyik, amelyik a külvilág számára látható arcunkat mutatja, az akril festékkel felvitt felső réteg. Ledörzsölhető, eltávolítható – de vissza nem tehető, a tudást már nem lehet újra eltakani; hasonlóan a kaparós sorsjegyekhez.​

​A feltáruló, fekete tustollal készült második réteget olyan aprólékossá és szimbólumgazdaggá akartam tenni, hogy többféle értelmezést is lehetővé tegyen, éppen úgy, mint maga a Kékszakáll-történet. Benne van az, amit én éreztem bele, de reményeim szerint mégse fogja mindenki számára ugyanazt jelenteni – ahogyan a valóságban is másképp ítéljük meg ugyanazokat az embereket.

A kép alakulásának részlete és a "kis segítségem":​

Köszönöm, hogy megnézted a munkámat! ​