Mesebeli világok

Mindig is vonzottak a különféle, kreatívan felépített világok. Ahova nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is kicsit elvonulhatnak ábrándozni, feltöltődni, vagy akár elrejtőzni a mindennapok kihívásai elől. Ha csak kis időre is... Az utóbbi időben az efféle "világjárásokra" legtöbbször már nem egyedül indulok, hanem a fiaimmal. És különös dologra lettem figyelmes: az általam régmúltból/gyerekkorból ismert világok az ő szemükön keresztül átalakulnak, újraformálódnak bennem. Egyfajta kettős érzés ez, egyszerre ismerős és nagyon új. Mikor a meséket olvasom nekik, sosem látott nézőpontok tárulnak elém, a fantáziavilágom kapcsolódik az övékéhez, és létrejön egy kaotikus és egyben sokszínű egyveleg, ami csak a miénk. Az alábbi három illusztrációm is ebből az élményből született, a képek hármunk képzeletbeli világának összeforrt kivonatai.

Lewis Carroll Alice Csodaországban című meséjének egy részletét illusztráltam. Ez a könyv volt az első hosszabb könyvek egyike, melyet a fiaimnak olvastam fel esténként. A világ, amit megalkot, magával ragadó. Képtelen események sorozata, kusza összevisszaság, és mégis! Magában foglal egyfajta rendszert, mely sajátja. A mű még azután is sokáig velünk marad, miután kiolvastuk.

A Hernyó és Alice jelenetéhez készült illusztrációm egy színekből összegyúrt masszából bontakozott ki. A két karakter és a környezet kontrasztban állnak egymással: míg az egyik kevés, konkrétan meghatározott színt vonultat fel, addig a másik "mosottabb" palettával készült, és nem hagyja megnyugodni a tekintetünket.

James Matthew Barrie Pán Péter című műve egy igazán mély jelentéssel bíró történet, erős atmoszférával és nagyon emberi karakterekkel ábrázolva. Sohaország egyszerre tűnik vágyott, ugyanakkor veszélyes helynek. Itt nincs felelősségvállalás, a boldogság kizárólag az egyén szintjén van kezelve, az elsődleges cél a saját kívánalmak megvalósítása.

Illusztrációmnak a végső csatajelenetet választottam. Borús, komor hangulatot igyekeztem létrehozni, a hangsúly az atmoszféra megteremtésén volt. A helyszín már-már álomszerű, de ahogy a gyerekek legyőzik Hook kapitányt, és oszlik szét a köd ("tisztul a kép"), az Elveszett Fiúk ráébrednek arra, hogy a felnövés elkerülhetetlen.

Michael Ende A végtelen történet című meseregényének olvasását nemrég fejeztük be a fiúkkal. A történet nagyobb része egy Fantázia nevű helyen játszódik, ahol a képzelet valóban nem ismer határokat. A mű minden tekintetben rendkívüli: kreatívan megalkotott helyszínek, szimbolikus jelenetsorok és tanulságos események összessége. A könyv maga egy mélyreható allegória az emberi képzelet, az önmegismerés és a valóság egyensúlyának fontosságáról.

Fuhur és Atráskó (azaz Falkor és Atreyu) azt a jelenetét rajzoltam meg, mikor a Kislány Királynőhöz igyekeznek közölni a rossz hírt, miszerint nem találják Fantázia határait, s így megmentőt sem képesek hozni a külvilágból.