A dolgozat a tárgyakon át történő emlékezést helyezi fókuszba a városi lét kontextusában, szépirodalmi szűrőn keresztül. Mándy Iván kisprózáját, tárgyias epikáját használva vezérfonalként, melyhez esztétikai, filozófiai, környezetpszichológiai, képzőművészeti és a design területéről vett megközelítéseket társítok.
A mestermunka kollekció az emlékőrzéssel, az ember identitás-meghatározásával foglalkozik funkcionális tárolóbútorokon keresztül. A négy darab más-más aspektusból vizsgálja a személyes tárgyak tárolásának lehetőségeit. A funkcionalitás által egy-egy tárgy sokkal jobban megérteti önmagát, erősíti a narratívát. A tárolóbútorok befogadó formák, melyek a személyes tárgyakkal kiegészítve válnak teljessé. Olyan puritán tárgyakat szerettem volna terezni, melyek egyszerűségükkel utalnak szerepükre. A személyes múltban gyökerező tárgyi előképek formai elemei valószínűleg sokak számára hordoznak felismerhető jegyeket. Az egyszerű anyaghasználattal és formaalakítással célom volt, hogy a tárgyak nyitottak maradjanak, teret adjanak a személyességnek. A Mándy novellákhoz hasonlóan a mestermunka tárgyai is történet töredékek, fragmentumok, melyeket mindenki a saját magánmitológiájával tehet teljessé.