A transzparencia a tökéletes nem-lét.
Manapság egy látszólagos transzparencia uralkodik a világon, ami a személyiség eltitkolására és a mesterséges személyiség kialakítására vezet. Alig van ma az emberi tevékenységnek olyan területe, amelyen az áthatás ne lenne döntő eszköz. Amikor a világ még nem volt ellátva ilyen fokú transzparenciával, az emberi kapcsolatokat is természetesebb viszonyok jellemezték. Három személyiség réteget kapcsoltam össze ezzel a transzparens nézettel. Így alakult ki a tudatos réteg, mely rendezett, szabályos és könnyen követhető rendszert alkot, ez az az Én amit a személy maga alakít, ezt a személyiséget mutatja a külvilág felé. Ez az ember mentális életének adott, aktuális ébrenléti szakasza. A jelenben zajló külső és belső folyamatokat figyelő és irányító rendszer. Ezután jön létre a tudatelőttes rétege, melyet nem mi irányítunk, itt tároljuk az emlékeinket, gondolatainkat, amelyek pillanatnyilag nem részei a tudatnak, de oda beemelhető, szükség esetén hozzáférhető. Itt már kezd kibontakozni az instabil rendszer, kevésbé követhető vonalak nagyobb kimozdulások. Végül pedig kialakul a tudatalatti, melyet nem tudunk befolyásolni. Ez az a réteg, ami véletlenszerűen tör elő az emberből.
A legfontosabb dolog a tudatalatti elmével kapcsolatban, hogy mindig „be van kapcsolva”. Vagyis éjjel-nappal aktív, függetlenül attól, hogy mit csinálunk. A tudatalatti elme irányítja testet. Tudatos erőfeszítéssel nem lehet hallani ezt a csendes belső folyamatot. Ez a réteg a legrendezetlenebb, szinte minden eleme zavaros és ez a legkevésbé követhető.
