"Eltérítések és hazatérések" Dr. Sámsondi Kiss György életmű-kiállítás / FUGA, 2016.03.17. - 03.29.
Sámsondi Kiss György
építész, professzor emeritus
Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar
Erdélyben, Zilahon született 1934. szeptember 26-án, többgenerációs mérnök családban.1937-ben költöztek szüleivel Budapestre. Édesapja elismert építész-konstruktőr feltaláló volt. A Petőfi gimnáziumba járt 1945-53 között. A Műegyetem Építészmérnöki Karán kapott diplomát 1958-ban. 1956-ban fegyveres nemzetőr volt, részt vett a forradalmi követelések megfogalmazásában és a leverés után illegális újságok terjesztésében.
1959 és 1983 között állami tervező irodákban, az ÁGTI-ban, a VEGYTERV-ben, az IPARTERV-ben és a TTI-ben dolgozott építész tervezőként, bejárva a szakma lépcsőit beosztott tervezőtől az irodavezetőig.
Elsősorban ipari épületeket tervezett. Ilyen többek között a Péti Savüzem, a TVK Műszerészműhelye, a PRÉKO Darabolóüzeme, a TVK Polietilén gyára, az Északmagyarországi Vegyi Művek Gyógyszerintermedier üzeme. Számos lakóépülete és nyaralója is megépült. Tervezett iroda- és középületet is. 1972-ben kapott kandidátusi fokozatot a térben, időben és funkcióban flexibilis ipari épületek tervezéséért.
Nyelvtudása alapján számos exporttervezési megbízást kapott. Említésre méltóak a Hyderabad-i bányagyutacsgyár (India), a Bengázi repülőtér (Líbia), a konténerizálható mini-atomerőmű (Szovjet sarkvidék).
A hetvenes-nyolcvanas évek rendszerépítési programja keretében felelős és vezető tervezője volt a CONDER és a BVM-TIP építési rendszerek honosításának, brit és svéd együttműködéssel.
Számos országos tervpályázaton nyert díjat és megvételt. A Paksi Atomerőmű első tervezési fázisában, ahol felelős tervező volt, több találmányát szabadalmaztatták.
1983-ban párton kívüli szakemberként felkérték az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Műszaki Fejlesztési Osztályának a vezetésére. E munka keretében hazai és nemzetközi fejlesztési projekteket kezdeményezett és irányított. Említést érdemel a panelos épületek revitalizációja, az építési rendszerek rugalmasabbá tétele, a Hajléktalanok Nemzetközi Éve keretében létrejött ENSZ akció hazai szervezése, az energia- és környezettudatos építést elterjesztő programok, az exportálható építési rendszerek. Számos mintaprojekt építését kezdeményezte.
A környezettudatos építés fejlesztésére tett javaslatai alapján 1990-ben államtitkári rangú kormánybiztossá nevezték ki a Bős-Nagymaros probléma szakmai kezelésére. Itt kísérletet tett előnyös nemzetközi kompromisszum létrehozására a szindróma megoldása érdekében, de ezt a közhangulatot kihasználó és az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságát befolyásoló destruktív politikai erők megakadályozták.
1993 és 1995 között a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztériumban az EU ügyek miniszteri biztosa volt.
1995-ben megválasztották és kinevezték az Ybl Miklós Műszaki Főiskola főigazgatójának.
Főigazgatói tevékenysége mellett tagja volt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Tudományos Bizottságának és díjzsűrijének.
Tudományos jellegű munkái keretében 15 éven át a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának volt tagja. Dolgozott az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO) magyar bizottságában is. Részt vett az Európai Gazdasági Bizottság nemzetközi projektjei szervezésében. Titkára volt az EUROBUILD nemzetközi fejlesztő szervezetnek. 1985-től tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Építészettudományi Bizottságának.
Nemzetközi feladatai között szerepelt az Építészek Nemzetközi Szövetsége (UIA) szakbizottsági tagsága, a Morális Megújulás Nemzetközi Hálózata (MRA) magyar képviselete.
Választott elnöke volt az Építéstudományi Egyesület Tervezési Szakosztályának és társelnöke a Tudományos Tanácsnak. Dolgozott a METESZ Trópusi Bizottságában is.
Magyar képviselő volt a COST (az EU tudománykoordinációs szervezete) Műszaki Bizottságában. Tagja volt a BME Docensi Bizottságának, a Bioetikai Közlöny szerkesztőbizottságának, a Nádasdy Akadémiának és a CIB magyar bizottságának.
Publikációi (mintegy 120) elsősorban a környezet- és energiatudatos építés, az exporttervezés és a metabolikus ipari építészet területén jelentek meg. Szakelőadásokat tartott az Amerikai Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Svájcban, Olaszországban, Csehországban, Szlovákiában, a Szovjetunióban, Franciaországban, Svédországban, Ausztriában, Izraelben, Jugoszláviában.
Oktatási tevékenysége keretében a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kara angol nyelvű tagozatán 20 éven át épületszerkezettant adott elő címzetes egyetemi docensként. Rendszeresen előadásokat tartott a Márton Áron Szakkollégiumban és a Nádasdy Akadémián is.
A Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán az EU ismeretek előadója. Tudományos feladatként épületegészségügyi adatbázist fejlesztett ki a főiskolán. Két nemzetközi COST akciót kezdeményezett és fogalmazott meg.
Megkapta az Alpár Érmet (1972), a Habitat Érmet (1990), a Hazáért és Szabadságért 1956-os emlékérmet (1991), a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét (2004) és a Lancia Regis érmet (2014).
Felesége Horányi Éva ny. minisztériumi tanácsos, két fia van, Zoltán közgazdász, Gergely építész.
