Király Jenő: A film szimbolikája borítóterv

Miért terveztem új borítót?
Király Jenő a magyar és az egyetemes filmszakma egyik legkiemelkedőbb gondolkodója. Írásai és egyetemi előadásai nyolc könyvben jelentek meg A film szimbolikája címen.

A Comic Sans nem csak a filmelmélethez, de Király Jenő munkásságának szelleméhez sem illik vizuálisan. Élhetne még az a lehetőség is a tervezésnél, hogy direkt módon üt el az arculat a tartalomtól, így ütköztetve a kettőt, hogy meghökkentő, figyelemfelkeltő megoldás szülessen. Azonban az eredeti borítónál ezt nem éreztem.

Ezért pro bono publico, elhatároztam, hogy vizuális zajcsökkentést, kisebb kúrálást végzek Massimo Vignelli nyomán a magyar kultúra területén és újratervezem Király Jenő kötetének borítóját.

Így néztek ki az eredeti borítók:

Az első vázlat
Amikor szembesültem az eredeti borítókkal, úgy gondoltam, hogy ennél sokkal használhatóbb megoldással tudok előállni két óra alatt.

Tévedtem.

Habár két óra alatt tényleg előálltam egy borítótervvel, ez több sebből vérzett: a számos betűtípus miatt a grafika zilált, szedett-vedett lett. A szimbolika szó esetében az elválasztás nehezíti az olvashatóságot és rájöttem, hogy engem is kiakaszt, ha így tördelnek egy szót több sorba. Visszanézve egyedül a sárga és fekete szín működik jól egymással.

Még több vázlat
Az első vázlat után így elkezdtem tovább kísérletezni, próbálkozni, játszadozni, és belegondolni abba, hogy szimbolikusan hogyan lehetne alátámasztani a könyv tartalmát képileg.

A végleges előtti borítóterv

A számos tervezet közül végül eljutottam az alább látható megoldáshoz. A Staat egy olyan betűtípus, ami alapformáját tekintve talpas, hagyományőrző, de a sarkított formáknak köszönhetően mégis modern, ahogy a film is több művészeti ág modern egyvelege.

A fekete háttérrel és a negatív betűkkel a moziterem vetítés közbeni érzetét akartam imitálni, illetve kihangsúlyozni a mozgókép fény-árnyék mivoltát. Ez a megoldás a színes köröknek is kedvezett (mely színeket átemeltem az eredeti borítókból, egyedül a barnát változtattam meg pirosra). A színek fekete alapon hatnak a legintenzívebben, mely megoldásra még Johannes Itten A színek művészete című könyvéből emlékeztem.

A végleges borítóterv
Azonban ez a megvalósítás sem volt maradéktalanul megfelelő. Amikor a sorozat többi részét kezdtem el csinálni, rájöttem, hogy a különböző hosszúságú alcímeket nem tudom egységesen megvalósítani. Ezért a két középső könyvnél az alcím elforgatva szerepel, ami kényszermegoldás. Továbbá a színes kör kissé olvashatatlanná teszi az alcímet középen.

A végső változatnál a főcím betűtípusát megváltoztattam, illetve explicitebbre vettem a moziterem fehér vásznát a sötét teremben. A színek továbbra is jól jelzik a különböző témákat.

Viszlát Comic Sans!
Mindig fáj, hogy a mai napig nem jut itthon elegendő forrás és figyelem a kulturális tartalmak megfelelő megjelenítésére, imázsainak kialakítására. Ezt próbáltam meg kompenzálni ezzel a tervezettel.

A Comic Sans esztétikai megvalósításán lehet vitatkozni, és ha csúnyának ítéljük, ha nem, megvan a megfelelő felhasználási területe. Ami szerintem nem ez a könyvborító volt. A saját főcímeimben a Comic Sans Neue változatát használtam, hogy ne kelljen az eredetihez nyúlnom.

Éljen a magyar filmelmélet!