Egészen kiskorom óta magával ragad a letűnt civilizációk romjainak titokzatossága. Furcsán is néztek rám, mikor tízen egy- két évesen közöltem, hogy régészeti biológus akarok lenni, "dínókat" kutatni a Grand Canyon- ban és városokat Közép- Amerikában! Középiskolai tanulmányaimat tehát biológia szakon kezdtem meg 2010-ben, majd két év múlva közölték, hogy a szak megszűnik. Régész- kutatói álmaim itt derékba törtek. Általános iskolában és a gimnázium első éveiben délutáni foglalkozásként rajzot, tűzzománcot és kerámiát tanultam, utóbbiban kiemelkedő iskolai sikereket értem el akkoriban, tehát otthagytam a gimnáziumot és - burkolt családi megrökönyödésre- művészeti szakközépbe iratkoztam be, kerámia szakra.
"Márpedig én akkor művész leszek!"

Már az első gyakorlati óráktól határokat feszegettem, kerestem az anyag és a technika lehetőségeit. Minél bonyolultabban kivitelezhető tárgyat terveztem, annál jobban élveztem a feladatot. Egyre nyilvánvalóbb lett számomra, és tanáraim számára is, hogy a tervezés folyamata nálam kizárt dolog, hogy papírra történjen, a tárgyak "magukat alkották" megformálás közben és soha sem voltak véglegesek, soha sem voltak EGÉSZEN készen.

Mára ez a tervezési és kivitelezési mód egy kiforrott filozófiát takar.
Tárgyaim az idő múlását, a folyamatos változást, a befejezetlenség esztétikai lehetőségeinek végtelenített tárházát mutatják be saját anyagukban és valós természeti anyagtársítás, növénybeültetés segítségével. Leggyakrabban samottot használok az anyag kültéri és beltéri alkalmazási lehetőségei, magas hőtágulási képessége miatt. A Raku égetési technikának és az Észtországi tanulmányutamon kifejlesztett egyedi kőhatás- technikának köszönhetően minden tárgy egyedi, utánozhatatlan és technológiailag sem reprodukálható, látványuk ezért is olyan megkapó.
Készítésükkor kifejezetten nem művészettel foglalkozó ember fejével próbálkoztam gondolkozni és arra gondolatra építettem, hogy a "modern" művészeti alkotások néha nagyon nehezen értelmezhetők az egyszerű, művészettel kevésbé foglalkozó ember számára.
Tárgyaim célja egy filozófiai játék, egy pillanatnyi időutazás gondolatok által.
Az egyedi készítési technika látványa kiragadja a nézőt a tárgy által saját jelenéből és áthelyezi saját fantázia alkotta birodalmába, ahol maga alkotja ennek a titokzatos, érthetetlen letűnt civilizációnak történelmét és világát. Ahány néző, annyiféle történeti lehetőség s így egy véget nem érő fantázia játék veszi kezdetét, hiszen a gondolatok az emberrel, élethelyzetével és tapasztalataival együtt változnak
- ahogy e történetek is.

2013-2016 Jaschik Ámos Művészeti Szakképző Iskola / kerámia szak
2010-2013 Lónyai Utcai Református Gimnázium és Kollégium / nyelvi tagozat
2002-2010 József Attila Ált. Isk. és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény / művészeti tagozat

2016 "A jövő nemzedéke" - közönségdíj, Csekovszky Művészeti Napok
2015 Erasmus+ Ösztöndíj, Estonia

2016 "Kirakhatod a kirakatba"- kirakatkiállítás, Budapest
2016 "A jövő nemzedéke"- Csekovszky Művészeti Napok, Csekovszky Művelődési Ház, Budapest
2016 "A Jaschik"- szakbemutató kiállítás, Kőbányai Kulturális Központ, Budapest
2015 "Jaschik 130" - Deák 17 Gyermek- és Ifjúsági Művészeti Galéria, Budapest
2014 "Mesterek és Tanítványok"- szakbemutató kiállítás, Kőbányai Kulturális Központ, Budapest