Bowie a címlapon

A 2000-es évek elejétől egy csomó hazai popkult magazinon dolgoztam, ezért nagyon sok Bowie-val kapcsolatos anyagot raktam össze az évek során. Mindet nem is tudnám hirtelen összeszedni, de a borító-szerepléseit – amiből azért nem volt annyira sok sajnos – most kirakom egy-két rövid infóval. Én így emlékszem most vissza a mi „együttműködésünkre”.

–

A 2003 októberi WAN2 magazin Bowie-borítójának az a különlegessége, hogy a főszerkesztő Ligeti Nagy Tamás kérésére a legendás Herskovits Iván – aki már akkor is külföldön élt – dedikáltatta az Istennel, ami nekünk (nekem) annak idején nagyon nagy szó volt.* Az eredeti, szignált példány a főszerkesztő falát díszíti azóta is.

*Herskovits Iván egy későbbi üzenetben ezt cáfolta, de maradjunk annyiban, hogy valaki Tamás kérésére valahogy mégiscsak aláíratta Bowieval...

A portréfotó egyébként a 2003. szeptemberében megjelent Reality albumhoz készült. (Itt meg kell jegyeznem, hogy az anime stílusban készült lemezborító sajnos Jonathan Barnbrook gyengébb munkái közé tartozik szerintem, ezért használtuk inkább a borító alapjául szolgáló fotót.)

–

Tulajdonképpen a legelső magazin borító amit terveztem Bowie-val, a 2002. júliusban megjelent WAN2 borítóján lett volna, de a szerkesztők döntésére végül az RHCP mellett csak a belső fülre kerülhetett fel az akkori hEATHEN-hez készült promó fotók egyike. (Itt pedig azt jegyezném meg, hogy a hEATHEN borítója viszont az egyik kedvenc Barnbrook munkám.)

–

Bowie 2003-as lemeze után 10 évet várt, hogy kihozza a The Next Day-t, aztán 2014 közepén Nothing Has Changed címmel kijött(ek) a válogatáslemeze(i). A háromféle hosszúságú és dalsorrendű kiadványhoz három különböző borító is járt. Ezt már a Recorder magazinhoz készítettem, az új lemezhez használt tükrös-sorozat 2014-es promo portréfotójának felhasználásával.

–

Eredetileg az album(ok) koncepcióját használtuk volna mi is – három különböző borítómegjelenéssel –, a tervek is elkészültek, de aztán sajnos elvetettük.

–

Január elején a 69(!) életévét betöltő művész kiadta az experimentális, jazzes Blackstar című albumát, melyet két nagyszerű kislemezzel, a címadó Blackstarral és a Lazarussal vezetett fel. Aztán január 10-én jött a szönyű hír, hogy két nappal a születésnapja után a szervezete feladta a harcot a rákkal.

Az első gondolatom az volt, hogy a februári Recorder címlapján nem is szerepelhet más, csak a szintén Banbrook által tervezett lemezborítón is szereplő fekete csillag ikon (Bowie összes albumán a saját portréja szerepelt, csak ezen – melyről most már tudjuk, hogy az utolsó – lett ez másképp).

„I'm a blackstar, I'm not a filmstar

I'm a blackstar , I'm not a popstar”

–

Végül a kiadó a portréfotós verziót választotta, az eredeti tervhez képest a név és a dátumok mellett egyéb infók is felkerültek, de köszönöm a szerkesztőknek, hogy a magam módján én is hozzá tudtam járulni a megemlékezéshez és összerakhattam az utolsó(?) Bowie magazinborítómat.

Facebook / Instagram